nem is emlékszem már semmire
elfelejtettem a fontosakat
biztos itt vannak, de nem is látom őket
a túlburjánzó erdő benőtte az ösvényt
ezek a csak szavak,
azok meg szintén
amiket mondasz
ha elejtelek összetörsz
ha elbújok meg se találsz
angolul kénere tudni
s menekülni előre, messzire és felfelé
jön a tavasz
micsoda fontos klisé, nekem nem s ha hullik az eső idebentre ne jusson több felhő mert elég volt
lábnyomodat keresem
fürdik az éjjel a holdudvaron
-Te kis butus hogy szerettelek régen
ma meg csak nézem a zörgő járműből ahogy döcögök
haza
nos az sincs igazán
évek óta nincs igazán
beszélgetés
nincsen, elfogyott, kiürült
egyedül maradtam
mennyire nem sszeretem
sose szerettem, s mint ez a buta vers mint az összes többi csak simogat és betakar, jó álmot ígér vagy felkavar
írlak de hova s minek?
a költői kérdések sorozata minek?
hideg van ehhez.hótakaró
séták a nagyvárosban
színház odalenn
melyikben érzem jól magam, a kérdés jó, de itt is hideg van és csak visszhangzik
nem túl vicces sem eredeti a saját hangomat hallgatni vissza
micsoda fecsegés.
ha elejtelek összetörsz
ha elbújok meg se találsz
angolul kénere tudni
s menekülni előre, messzire és felfelé
nem is emlékszem már semmire.
