A tervek a mondatok, és arra jók ez a szavak,hogy lehessen őket mondogatni
fordítgatni
össze és vissza
kilóra kirakni a kirakatba,
meg a tervek azok a szépek,
az utakat betonkeverővel egyengetve
és ez a mekegés, ez a sűrű,
minden színész bolond és eszi a játékot
a dokumentumot
, issza hozzá a terveket
simogatja vele belsőleg egocentrikus helyedet.
De nem az enyémet, nem is a közösséget
palackba van csak a szellem
a palackot szét lehet törni még,
s ha se palack, se szellem
milyen szép befejezése lehetne a terveknek.
Csakhogy a kirakat így nem jó,
és a terv nem is arra való hogy mutogatni kelljen,
a szavak meg nem maguktól fordulnak,
én azt értem rajta ami Te nem, s ha kérdeznéd válaszolnék magamnak helyesem
s mi van ha palackban a közösség van , kívül van a szellem?
A nagy hős aki meg nem vagyok, de gyerek se, kocogtatja az üveget:hogy valójában ki és mi van benne?
Ha nagy hős lennék óvatosan bontogatnám,
ha gyerek volnék a felnőtteknek odaadnám, hogy kérem szépen bontogassák,
ám most így ahogy vagyok legszívesebben földhöz vágnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése