madár

mostmár tudok én is repülni
megvárom míg nagyra nő a szárnyam
kinyújtom a kezem,és csinálom úgy ahogy valamikor láttam,
nekifutok, súrolják a háztetők a lábam,
önöknek épült ez a körforgalom azt még látom
és a házunkat makón ahol nem nőttem fel
és a marost ahová bicikliztem, és ahol örültem annak, hogy nem félek
néztem akkor a csillagokat
meg ezt az egész sötétséget
lámpafény se jár arra, amire azt mondtam szép
mert reggel a napsütés rásüt és onnan láttam hogy jó
a könyvespolcok most olyan picikék, mint amilyen távolinak tűnik, hogy olvastam őket
szép nagy szárnyam még mindig nő
és veszek majd rá csomó szépet
ha nem is gyémántot legalább meséket
a tanúságost és az elégségest
s ha nem kapok mert nem érdemlem meg, s mert nincs pénzem amiből fizessek
a madarak meghalnak hát vagy elrepülnek
látom, hogy fennt a hold is közelebb van
s vigyázok rá rátok ne essen
nappal a napkupola, éjjel a hold holdudvara
világít
s én tudok repülni
s szállni ha nem is annyira messzire, mint inkább fölfele

mostmár tudok én is repülni
megvárom míg nagyra nő a szárnyam
kinyújtom a kezem,és csinálom úgy ahogy valamikor láttam,
olyan magasra szállok, ahonnan nincs visszaút,
hazataláltam.
süt a nap.