Kikérem magamnak
a sok kávét,
a munkámat mellé,
az összecsavart mondatokat és félreértéseket, amik egyáltalán nem a gyökereim.
Két részletben kérem ki magamnak, az egész életemet
egyszer egy színházi előadásban
egyszer egy parkban ülve elmélázva.
Nekem ki kell kérni magamnak,mert helyettem nem kéri ki senki,
Nekem is el kell mondanom , mert nem érti,
nem mondja
Neked
el senki
hogy helyesen értsd,
hogy megérts.
Kikérem magamnak,a nagy egészet,és a kicsit
meg a részletet is
a legfurábbat,
a legszebbet
de mégis a legkedvesebbet.
A csúnyát is,
meg hatalmasat is
a valóságosat
meg a rossz álmokat is.
Annyira kikérem magamnak,
sőt csak azért , mert külön jelentése van a szexnek és a szavaknak.
Annyira kikérem magamnak,mert ez van és jutok előre egyenlőre csak magamnak.
