Nem titok, hogy elfáradtam egy kicsit.Sokat dolgoztam az elmúlt időszakban pláne ha most csak a színházas részét vesszük.Azt gondolom megérte.Végeredményben most azért látszott a munka meg az hogy miért csinálom ezt az egészet. Gyülölöm a statisztikai mutatókat de azért az hogy Monty Python előadáson kb 57 ember volt immár második alkalommal, illetve a Jim Morrisonon a Reökben teltházat csináltunk, az azért már büszkeséggel tölt el.
Nem vagyok egy nyavargós magyar majom, úgyhogy inkább azt mondom örülök, hogy ez így sikerült és mindenkinek köszönöm a munkáját aki ebbe bármilyen formába benne volt.
A novellaestek is jól sikerültek és azt hiszem folytatni fogjuk a dolgokat az ügyben is.
Azt gondolom ugyanolyan naivitás és gyerekesség, azt gondolni hogy ez a művészes színházas izé egy nagy medveszar - ugyanis ha már egyszer valamitől müködik és jól érzem magam benne,és inspirál és beszélgetésekre ösztönöz, meg kapcsolattartásra akkor az mitől rossz?!-mint ugyanazt gondolni hogy mindent megér és mindent érdemes föláldozni érte.Azt gondolm az eredmény a fontos és az ha valaki egyszerűen bírja és szereti az ilyesmit mármint a színjátszás csinálni, szervezni és persze megnézni, akkor az úgy van jól.
Némely emberek azt gondolják,hogy olyan a színházi létezés,mint az állatkerti elefánt: "Széép, széép... de azért otthonra nem kéne..."
VálaszTörlésMi pont ellentétei vagyunk. És valamilyen formában ez a közeg megvéd.(Én ezt érzem.) Megvéd az olyan naponta történő hülyeségektől, amire az emberek azon nyomban ráharapnának... Nincs időd tévézni, ahol úgyis csak "színvonalas" =Józsibarát,és Maunikasó típusú műsorokat lehetne nézni,mert más nincs!!
A híradóból meg csak a negatívum jön, és csak azt hallod,hogyan lopják szét alólad az országot...
Az emberek meg undokok, és utálják a másikat,ha az kicsit is jobban érzi magát,mint önmaga.
Jelen esetben: Bezárod a (képletes, vagy konkrét)színházajtót magadra, és legalább addig amíg benn vagy nem hallod ezeket.
Engem ez nyűgöz le a színházban a leginkább.
P.S: Na ki vagyok? :)