napsoroló
Én a reggel,
te a reggel
senki csak magam lettem
nem fekszik itt mellettem senki,
a butaságból hirtelen elég volt annyi
halottam, mert mondtad,
s hulltak a torkomból a tollak,
lenyeltem már tegnap a papagájt, azt böfögöm , meg az éjszakát,
kifelé ebbe a szép világba,
a fákra allergiás a fiú álma ,
meg az "emlékem vagy', hát persze
csak mind ez inkább nem így lenne.
és ez a bujdosó szomorúság ami bennem maradt,
és hányszor írtam már le egy-személlyel magam
és hányszor másokról beszéltem másokkal róluk
a szemükbe,nem a hátuk mögött,
a szó motor és a mondat pörög,
meg sem áll
de legalább őszinte vagyok.
ez a börtön , és ez a reggel, meg a másik nap ahogy eltelt,
és a pergő nappalok és a tánc , de a végén a kezemen mindig ott lánc,
leveszem csak megvan az ideje,
elegem van abból, hogy mi nem lehet, meg a nyavalygásból, valahogy örökre
miért szereti ezt csinálni velem a sors kereke?!
egy mondat
és egy másik,
a cípőm beázik,
ahogy az esik az eső
mendegélek ezekkel a gondolatokkal,
vezetem sort haza legelöl.
2009.
2009. augusztus 31., hétfő
2009. augusztus 12., szerda
dalszövegek 1.(még folytatás várható)
Reggelre
Minden reggel villámlik, minden reggel villámlik,
az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel felkel a bánat, tízre a nőjét várja,
és ha addigra nem jön meg
önmagát gyilkolja meg.
Minden reggel felkel az öröm,kinyitja az ablakot köhög,
erősen meg van fázva, de soha nem megy a túlvilágra.
Minden reggel egy újabb nap
kedvességet mond kítől kapsz?!,
azt újabban pénzért adják ,
mint tegnap azt a szép kis kurvát, akinek a mellét megsimogattam,
még egy kávéra is elhívtam,
de ő mondta , hogy a munka az munka.
A munka az csak munka
karját végül a nyakamba fonta.
Minden reggel villámlik, minden reggel villámlik,
az ég a holdról lehámlik.
2001.
Nekem semmi
Nekem semmi, Neked ennyi
nem számít, hogy merre fekszik,
a hold alatt , vagy a föld alatt,
szerelem vagy , de nem maradsz.
Nekem semmi, Neked ennyi
ha felrajzolsz majd megbetegszik,
a szörny a fák alatt hamuba alszik,
nem bánja ha felébresztik.
Nekem semmi, Neked ennyi
alattad valalami, véres bűzlik
figyelj rám , hagyjál békén,
soha többé, nem szeretlek és kész.
2002.
Napról napra
Tegnap szép volt, nap
ma már ez sem érdekel,
leöntöttem magam kávéval,
kiköltöztem a rengetegből, a városba.
Ma fekszünk egymás mellett,
de nincs kedvünk dugni,
csak hallgatom ahogy búg a város,
leöntöttem magam kávéval, nem játszottam, ma a gitáron.
refr.
De mit csinálok egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
Nőm mondta, hogy szép az élet,
aztán sírva ment haza,
holnap mennem kell hozzá,
mert elaltatta a nap.
refr.
De mit csinálok egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
A pasas azt mondta, szép az élet
és én gyalog mentem haza
az utcán a lámpák felborultak, csönd lett és éjszaka.
Ez a nő válasza.
refr.
De mit csinálunk egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
2002-2005.
Minden reggel villámlik, minden reggel villámlik,
az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel felkel a bánat, tízre a nőjét várja,
és ha addigra nem jön meg
önmagát gyilkolja meg.
Minden reggel felkel az öröm,kinyitja az ablakot köhög,
erősen meg van fázva, de soha nem megy a túlvilágra.
Minden reggel egy újabb nap
kedvességet mond kítől kapsz?!,
azt újabban pénzért adják ,
mint tegnap azt a szép kis kurvát, akinek a mellét megsimogattam,
még egy kávéra is elhívtam,
de ő mondta , hogy a munka az munka.
A munka az csak munka
karját végül a nyakamba fonta.
Minden reggel villámlik, minden reggel villámlik,
az ég a holdról lehámlik.
2001.
Nekem semmi
Nekem semmi, Neked ennyi
nem számít, hogy merre fekszik,
a hold alatt , vagy a föld alatt,
szerelem vagy , de nem maradsz.
Nekem semmi, Neked ennyi
ha felrajzolsz majd megbetegszik,
a szörny a fák alatt hamuba alszik,
nem bánja ha felébresztik.
Nekem semmi, Neked ennyi
alattad valalami, véres bűzlik
figyelj rám , hagyjál békén,
soha többé, nem szeretlek és kész.
2002.
Napról napra
Tegnap szép volt, nap
ma már ez sem érdekel,
leöntöttem magam kávéval,
kiköltöztem a rengetegből, a városba.
Ma fekszünk egymás mellett,
de nincs kedvünk dugni,
csak hallgatom ahogy búg a város,
leöntöttem magam kávéval, nem játszottam, ma a gitáron.
refr.
De mit csinálok egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
Nőm mondta, hogy szép az élet,
aztán sírva ment haza,
holnap mennem kell hozzá,
mert elaltatta a nap.
refr.
De mit csinálok egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
A pasas azt mondta, szép az élet
és én gyalog mentem haza
az utcán a lámpák felborultak, csönd lett és éjszaka.
Ez a nő válasza.
refr.
De mit csinálunk egyedül?
mit csinálok a kávé kiömlött,
sokan vagyunk együtt, a város széttörött.
2002-2005.
2009. augusztus 2., vasárnap
A mosolyok bárkája zenés verses est legújabb verziója Czene Zoltán összeállításában
A mosolyok bárkája
1.dal: Hajólegénység
A mosolyok bárkája
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Kevés a bér
De biztosított a meleg kenyér.
Matrózlányokat is keresünk
Akik a hosszabb életért küzdenek velünk
Semmi erőszak, semmi vulgaritás
Szeretet, szerelem , munkálkodás.
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Talán később sok lesz a pénz
És jut mindenkinek megélhetés.
2006.
Az utca zaja
Megyek este az úton
Elüt egy kocsi
Nem megyek kórházba
Hanem felkelek
Hazamegyek és a Nőm, azt mondja
Így vagyok a legszexisebb.
2000. szeptember
A leszálló éjszaka
A leszálló éjszaka
Az maradt velem
A legutolsó sebhelyek
Beszélgetnek velem.
Ha valakit eltaláltak
Sok vért veszít és elindul
Arra az útra, ami hazafelé visz
De én most nem megyek haza
Különben is rajtam kívül mindenkinek van otthona.
2006.
Nevek
Alvó kísértetek,
Zörgő oszlopok,
Fekete mosoly,
Fekete angyalok,
Éjszakai lepkék,
Tűnődő láncszemek,
Gondolkodó emberek,
Recsegő hangszerek,
Ravasz lelkek,
Diszkrét tolvajok,
Hangoskodó emberek.
A szemeden mosoly,
A szívedben vérerek.
2006.
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanaz:
Egy versláb, egy madár, egy kés
Egy illat
A kamatláb magas
Ugyanaz úgy van.
Semmi értelme néhány dolognak
Valaki a sorok között engem keres
De vettem egy csapdát
Fel is szereltem, hogy beleess
Ne gyere utánam
Ne kövess engem
A magam dolga megvan
Ugyanaz, ugyanúgy ha baj van.
Te vesztesz, én meg nyerek
Remélem a rossz utak jó helyre, vezetnek,
Remélem nem minden út, ugyanoda vezet.
Kell egy kis hit
Hogy minden menjen
És találjon utat
Mert minden ember valamit kutat.
2006.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
2.dal. Labirintus/darkness
Darkness sign
The night in a darkness time
A dream in my home my life
In my dreams , in my time
In the garden with you tonight.
this night in the darkness sign
in my home, in my life that's now
with the girl, with the cats
with the seasons , in the garden tonight.
this night in my home that's right
central the stronghold scream my life
in the kitchen , in my room your panties under my thumb.
Versek:
Hajnalodik
Tengerek, hajnalok
Rosszakarók alszotok
Holdvilág, ködvilág
Reszket a délibáb.
Hó van és zaj
Elalszom még ma
Fenyves erdő szélén
Fütyül a fagy.
Tengerek, hajnalok
Most nyár van és hallgatom
Hogy szuszog, hogy szuszog
A bánat az asztalon.
Tavak és tegnapok
Felfagyott mondatok
A jéghideg sör oldalán.
Kopog az őszi táj.
Tengerek, hajnalok
Barátok alszotok
Keljetek fel mindnyájan
Indul a munka a mocsárban.
2006.
Aforizma
Szak-ma
Szak- holnap
Szak-holnapután.
És azután?
Folyik a világ kereke
Én vagyok benne a kis Bence
Őrlődök benne, mint egy magányos lisztdarab
Melyből mind egyre kevesebb marad.
De ünnepélyesen megígérem
Nem hagyom, hogy megemésszen
Lesz idő a pihenésre
Lesz idő az ébredésre.
1999. december
3.dal: Az égbolt
Versek:
Pillanatkép
Éjszaka van
Újabb szórakozás: az eget bámulod
Valamelyik csillag egy lépcső
Ami felfelé vezet
Valami akárhova
Bármerre vagy akár lefelé
Mikor alszik ki végül a fény?
Utolsót kell nevetni
A föld felszínén.
A puha ágyak
A kitárt ablakok
A vénülő hold
A szomorú angyalok
Ugyanolyan fontosak,
Neked meg másnak
Gomolygó lelked örök útitársad.
2006.
Sajnálat
Sajnálom, hogy elestem
De nem kelhetek fel többet
a tönkrement dolgokkal
Nem tudom, mihez kezdjek.
Egyszer eltévedtem az erdőbe
Később örültek, hogy élek
De minden dolog elmúlik
Engem te nem értesz.
Sajnálom, hogy elkéstem
De látnom kellett
Ahogy a nap felkúszik az égre
Majd a fényből megint
Gyönyörű villogó sötét lesz.
Megtettem egy hosszú utat
A lelkek utánam jöttek
A bőrszíneket nem figyeltem
Nem számít, úgy érzem.
Sajnálom de valami nagy és ronda
Lóg a levegőben
A fejed fölött
A sorok között
Egy utcasarkon
Talpig feketében.
2005.
4. dal: Egyedül
Versek:
Nincsen nekem
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak valami hídon a holdra menni
Valami áron fegyverkezni
Nincs mit velem megbeszélni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak egy cigire rágyújtani
Egy utcával arrébb menni
A madarakkal beszélgetni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak a holdról nektek integetni
Hogy jól vagyok itt minden rendben
Innen fentről minden csendes.
Nincsen dolgom, semmi gondom
Ha szomorú vagyok, majd leugrom
Egy kanál lisztért
Egy csupor mézért
Egy mosolyért
Egy édes lányért.
Egyetlenegy vágyam maradt
Hogy szeretkezzünk, aztán maradj
Még egy kicsit velem édes
Szeretnék szeretni végre.
Nincs mit velem megbeszélni
Buborékot fújni, szívet enni
Velem maradt szeretett,
Velem maradt meghalt
Isten- ennyi.
2003.
Tintalovak
Egyedül érzem magamat, pedig nem vagyok egyedül.
Tintalovak, szerelmek,
A mélybe bukó hold
A csillagok,
A gördülő kövek,
A zöld fák,
A mélyen ülő szemek
-Valaki figyelhet-
Kinyíltak a virágaim a kertben.
Bele is bújhatok valami rosszba
Minden lehetőségem, még nincs előre kiosztva.
5.dal. Non- stop
Versek.
Non -stop
Nincs munkám, nincs pénzem
Csak éldegéljek szépen, vesznek nekem mindent
És belebújnak az életembe helyettem.
S csak a könyvek és a múlt,
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben a fények
A föld mélyén élnek.
Nincs tele a medence gyönyörű nőkkel, akik hetente
Rámutatnak bizonyos helyekre és beszélgetnek nevetve.
De állítólag tele van az út jelzésekkel
De én egyet se találok, és nevetnem kell,
Hogy annyi minden le van írva és az összes nyálfürdő non-stop nyitva áll.
Csak a könyvek és a múlt
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben fények
A föld mélyén élek.
2006.
Rágógumi
Szeretnék rágógumi lenni egy lány szájába
Szeretnék dombokat tartani, mint a magyar föld
A magyar népet
Szeretnék bugyi lenni egy lányon
Vagy tetoválás valami intim helyen
És lásd, röhögök magamon és a versemen.
2000. június
Neked mi tetszik…
Neked mi tetszik abba, hogy élünk?
Talán az, hogy semmitől sem félünk
S ha be is fészkeli magát közénk a halál
Visszaküldjük oda, ahol egyedül érzi magát.
Neked mi tetszik, abba hogy élünk?
Hogy semmitől se félünk
Fenékig isszuk a kávét
Az alkohol, pedig kábít
De igazán a becsületes élet az, ami kiissza a poharat végleg.
2006.
Szörnyek
Szörnyek ülnek a kapukon,
Fáklyákon és csillagokon
Ravasz lelkek
Szavakból kertet
Épít valamelyikük az út mellett
Egy alagutat mellé
És hidat a várba.
Szörnyek ülnek a lakásban
Cigiznek, isznak a kukákban
A temetőben, a város mélyén
A tv tetején, és az utak szélén.
Szörnyek ülnek a lelkemen
Nem veszek semmit, ne éljenek
Velem vagy nekem
Gyűlölöm mindet, és sok a dolgom
A kalapomat a zsebemben hordom.
2006.
Rémület a sivatagban
Sötét város lebeg alattam
Nem én csaltam, nem akartam.
Amott öten üldögélnek
Úgy zabálnak fel, se néznek.
Rémület a sivatagban
Zavar van a kisagyamban
Harcolhatok szakadatlan
Nem hagyják, hogy abbahagyjam
Nem bírom ki önmagammal
Rémület a sivatagban
Szakadatlan… szakadatlan.
2000. febr.
Üzenet
Gyakorolni mentem, hogy tele legyen a szívem porral.
Ez is olyan örült dolog, mint a többi, a sötét éjszakában, álruhában járni
Ha felismernek kiabálni.
Az összes maszkomat eldobtam, de egyet meghagytam:
Gyakorolni mentem egy szál gitáron
Ha majd szétporlad a szívem az Isten, megáldjon.
2006.
6.dal. Táncol a királylány
Versek:
Kevés az idő
Passzív depresszióm van
Vagy mi bajom?
Csikorog a lelkem
Morog velem az idő.
Ülök egy homokórán,
Hallgatom a zivatart.
Szóval ülök ezen a homokórán
Mégsem szeretem nagyon
Kalapács van nálam,
Az időt azzal ütöm agyon.
2006.
7.dal. Este
Nagykönyv
Rád figyelnek az angyalok, a hogy a menny ajtaját kopogtatod.
Kinyitották a nagy könyvet, bele van írva, hogyan szeretnek.
Bele van írva, hogyan szeretlek
Bele van írva, hogy: szeretlek.
2007.
Szia
Fekszünk a város szélén egy ágyba
A hajnalig tartó éjszakába
Fagyos hajnalok, a csikorgó angyalok
Szeretkezünk, dobjuk a holnapot.
Elalszunk.
Kinyitom a szemem
Kinyitod a szemed
Köszönök neked
Köszönsz nekem
Szia- mondom meztelenül.
Szia -mondod meztelenül.
2003.
Egyetemes elv
Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?
A sétáló papírfecnik az utcán, amiket a szél fúj
Rendre
Vagy csak
Össze
Vissza.
És a földgolyó, amelyik ide –oda forog
Mert dolga van és már évezredek óta kitartóan, fortyog.
A vonat pontosan indul.
Én meg sűrűn lekésem.
A kifinomult áldozatok, azaz az örök késők, nyilván gondolatban már mindenhonnan rég elkéstek.
Az a sok száz könyv, a kisváros egyetlen könyvesboltjában,
Amit meg lehet venni,
El kell olvasni.
Azt hiszem azokból, amiket elolvastam, némelyiket néha tényleg jól megértem.
A születés például a legfontosabb dolog
A kéz hívásából hangot és mondatot faragtok
Ti az öregebbek,
Valamivel
Sokkal bölcsebbek,
Legalább milliónyi esztendővel
A fontos dolgok, a legfontosabbak.
Hogy honnan ismerem őket?
Talán soha nem ismertem egyet sem.
2006.
Vers
Nem lesz nagy gond
Tényleg így van: érzem
Jóra fordul minden!
Úgy, mint egy lányregényben
Bár nem lesz benne ámítás
Se könny, se gond, se fátyol
Szerelem lesz benne veled!
Akár leírom ezt, százszor.
2008.
MSN
Többnyire fáradtan ülök le a géphez.
Nagyon szeretlek, de nem tudom jól elmondani.
Azt is tudom, hogy nem tudsz nekem segíteni, mert túl messze vagy, de megpróbálom elmondani, hogy mi nyomaszt.
Remélem, hazajössz még időben.
Mindig fáradtan ülök le a géphez.
Fejemen fejhallgató, az arcomba mikrofon
Nagyon szeretlek de, nem tudom elmondani…
2007. nov. eleje
Hazafele
Szaladok a buszra, mert el kell, hogy érjem
haza akarok érni, hogy még ébren lássalak téged
sokáig próbáltunk , majd egész éjszaka
mostanáig bújtattam a színházat a kirakatba.
Elvisz a busz majdnem hazáig
Leszállok róla, és térdig elázik
Az egész utca, a csendek boltja
De megérkeztem az ajtó elé
kulcsom csörren a zárban
és ahogy belépek, tudom hogy az itthon: tiéd és enyém
Picit elkéstem, már régen alszol.
Bebújok melléd és nézlek.
És átölellek.
Felébredsz egy kicsit és simogatlak.
Szeretem ezeket az éjszakákat.
2007. febr.
Köd
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim kopognak a ködön előttem
Nem leszek már fiatalabb sem
Egy fa mellett alszom el ha megöregszem.
Létezik még terv így éjszakára
Ezért befekszem melléd a mély tengeri ágyba
Elúszom veled a tenger fenekéig
Összekoccan a lelkünk és elalszunk délig.
Hétvége van a lázálmok ideje
Felvillanó fények, ugráló ívek
Csöndajtó, csöndtévé, csöndfelhő
Lehull csupasz melledre, megértesz ennyiből,
Fiatalabb nem leszek
A mély tenger fenekén
A víz felszínén vihar
Idelenn simogató sötétség.
2006. november
8.dal. Dal
Rosszat álmodtam
Azt álmodtam, hogy bogár voltam, és lopakodtam utánad csöndben
És halottam a hangodat, ahogy megint sírsz miattam
És megint nem tudlak átölelni de, kérlek, ne haragudj meg érte.
Ahogy a hosszú téli éjjen ülök az ágyon és nézem a 25 évem.
Fölriadtam erre a képre éjjel
nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold, és minden napot elkábít.
A veszekedéstől kevesebb lesz a lelkünkben a lélek.
A hold fáradtan esik össze délre.
Nagyon rossz álom volt és már sokadik éjszaka
Hát hadd haljon meg végre: kikötözöm,
felnégyelem
és kiakasztom
a déli napsütésre.
2007. nov.
Lakások
Angyalok laknak az erdőbe
A sötét fák közt a mélységbe
Ütik a gerendát a sötétbe
Rakják a lelkedet a tv-be.
Madarak laknak az erdőbe
Kifütyülnek a mélységbe
Hangyák cipekednek az avarba
Részeg ember jár arra papucsban
Emberek laknak a városba
Színházba járnak álmukba
Lelkendeznek és örülnek
Kikapcsolják a tv-t egy időre.
Emberek laknak az erdőbe
Beleásítanak a sötétbe
Fát vágnak, és nyuszit esznek
Korán kelnek minden reggel.
Én benn lakom a dzsungelbe, ahol már vezényelnek és fütyülnek
A majmok fenn a fák hegyén
A majmok idelenn a tű fokán
Tapsolnak nekem, és sőt örülnek
Paradicsomos húsgombócot kapok tőlük ebédre.
Angyalok laknak az erdőbe
Az exhibicionizmus lakik az erdőbe
Elfáradtam.
Leülök egy kőre, hogy meglásson
Pontosan az, akinek nem kéne
Ha már itt vagy: gyere, ülj le.
Beszéljük meg végérvényesen.
Most lassan mondom, hogy megértsd
Benn laktam a dzsungelbe
El kell mennem, de ne kövess engem.
2007. München.
Utazás
Végig utaztam a sokadik életem
Fehér buszban, lakik a kényelem
Fekete fák és fekete napok
Nem voltam egyedül
Ott voltunk mindannyian
Te is ott voltál
Láttalak
Ne menekülj el
Szeressük még egymást
Ezen a reggelen
Ajkadon ujjam ne mondj most semmit
Majd legközelebb most legyen elég ennyi.
2008.
Otthonos
Elindulok, hogy ne otthon legyek,
mert attól félek , hogy már nem szeretsz
hiába gondolkodom karácsonykor
te nem felejtkezel el a szomorúságról.
a hiba már magától jön
s valaki rábeszél a fejedre minden rosszat,
a könyörtelen rosszat.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb
a szélnél meg a bánatnál,
hogy észrevedd mennyire hiányoztál.
Az otthonunk már nem a mienk
csak az enyém
kemény pénzeket most hiába fizetnék
reggel cigi és natúr joghurt
és könyvet olvasok ami a szeretetről szól.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb,
a szélnél, és a bánatnál
hogy szerettelek, de nincs tovább.
2008.
9.dal: Nekem semmi
Ki akarom rakni
Hiába minden, talán abba kéne hagyni
A mosolygást, a zenét, a táncot.
Abba kellene hagyni.
Nincs kutyám, de van egy macskám.
Reményem nincs csak egy gyertyám,
Bevilágítja az éjszakát, de visszaszaladnék csak vissza, hogy úgy lásd:
Tettem én jót is veled, hogy nem hiába könnyezek és lepereg az arcom,
Málik és szakad ezer darabra, mert összetörtem magamat és téged a szavakba,
Amiket mondtál, amiket mondtam
Amiken sírtál de én nem tudtam.
Nagyon mélyre le vagyunk taszítva
Egy falat kenyér sincs már a lakóknak
Az angyaloknak a meséknek
A napsütésnek , a zenének,
Az illatodnak , a szerelmünknek.
A démonainknak a kert végébe van mit enniük.
El is zavarnám őket, kifele a pillanatba, a sötét űrbe, a süket csöndbe, a szeretetlenségbe.
Látjátok semmit sem értetek el.
2008.
Lenn a völgyben
Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben
Hogy legyen út, megtalálom
Hogy meg tudjuk beszélni, inhalálom
Hogy el tudjam mondani, kitalálom
Hogy fontos legyen a fölöslegest, eldobálom.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
A havas táj előtt
Fenn a térképen
Észak felé
Futnék egyedül
Fagyott lelkem reszket legbelül.
Visszafele futni
Lent a völgyben
A tenger felé
A sötét éjben
Hogy szimpatikusabb legyen minden
Hogy jobb ember legyek a szemedben
Hogy később, ha felemelem a telefont
Te is velem legyél, ha akarom
Hogy visszafele forogjon minden
Hogy kipróbáljam, hogy milyen lenne, ami most nincsen.
Hogy megértsem mit miért tettem
Hogy mindez miért szimpatikus
Arról fogalmam sincsen.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
Karácsonykor
A sötét éjben
Csak a hold világít
És a csillagok egyedül
A lelkem fázik belülről
Legbelül.
2006.
10.dal. Minden reggel villámlik
Versek:
Szabadvers
Hiányzol nagyon.
Nem akarok szentimentálisnak tűnni de, néha kell valami ilyesmi is.
Sokszor veszekedünk, de nem tudlak elfelejteni.
Nagyon rossz hogy nem vársz haza.
Nem vagy velem, amikor fáj a fejem és én, sem vagyok veled, pedig neked is fájhat a fejed.
Lehet, hogy pont miattam.
Ne haragudj rám.
Hiányzik a nevetésed
A szomorúságod,
Az illatod
A gondolataid
A hangod
A karjaid
A szelídséged
A szíved
A lelked.
TE.
Egyszerűen Te hiányzol.
2007. nov.
Karácsony
Nagyon kicsi ez a világ
Karácsonykor még kisebb talán
Mégis mikor rád gondolok
Nagyobb lesz de, csak velünk forog
A múlt és a jelen körbe-körbe
Elszédülök és leülök egy kőre,
És onnan mondom, hogy:
Egy percre álljon meg minden
Hogy boldog karácsonyt kívánjak
Neked innen.
2007. dec. 7.
Nagyon este
Beleütköztem az éjszakába, és megint nem vagy itt
Árnyak köszönnek a szobánk falán.
München messze van
Gondolsz –e rám
Ránk szakad az éjszaka.
2007. október
Levél helyett
Nem tudod, de nagyon bánt az, ami már megtörtént.
Remélem, fogok tudni aludni, míg megvárom, hogy hazaérj.
Nem akartalak bántani és nem akartam semmi rosszat.
Hogy nem figyeltem rád azt sem így akartam.
Figyelni szeretnék még rád, próbáljuk meg másként.
Gyere velem. Ne hagyjuk egymást magunkra.
Könnyű volna minden probléma, ha megtanítottuk volna őket szállni
De még taníthatnánk, még nincs elég késő arra:
Hogy megfogjam a kezed
Hogy nagyon szorosan átöleljelek
Hogy minden kitartásodért becsüljelek téged
Hogy belesírjak a szemedbe
Hogy elbújjak a hajadban
Hogy feküdjünk a padlón, a lakás közepén
Hogy elbújhass és megkeresselek
Hogy megsimogassalak
és hidd el nekem,
Nem akarlak soha többe szavakkal bántani.
2007.
11.dal: Napról napra
Versek:
Csönd
Miért jöttem haza?
Bele ide a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim
A biológiai órám.
És ahogy keletkeznek meg nem magyarázva
A könnyeim, ahogy csorognak az arcomon
Ezen bonyolult biológiai maszlagon.
A tévén, a kapcsolókon, az ablakon, azon a fémszálas üvegdróton
A cigiken, amit ma elszívtam, az öngyújtón, amikor rágyújtottam
A füstön, ami kúszik kábán a szobában, a könyvek a polcokon, egymásutánban. ,
A lámpákban folyik az áram, az ágyakon, ahogy fekszik a párna
Az éjszakákon, ahol végigcsorog az álom, a papucsokon, amibe lépked a lábam
A csokoládén, ahová elbújt az édes, a képeken, ahogy úszik az élet
A fotelokon, ahogy alszik a macska, a táskákon, amibe a határidők vannak
Néma csönd van, mint a sivatagban.
2008.
Nincs
Nincsen szívem, nincsen lelkem
Nincs egy üres vezényszavam se.
Aludni akar a gondolat
Menekülni akar, és arra kér
Legyen elég, legyen elég.
2004.
Kellene tudnom
Mondja meg valaki , hogy jól csinálom
Hogy ezt jól teszem, és azt jól látom
Hogy szeretem, amit csinálok
Hogy szereted, ha csinálom
Hogy szeretik, ha csinálom.
Mondja meg valaki de tényleg jól látom
Vagy hogy szarból várt csináltál barátom
Kettőt, hármat félreléptem
Volt, aki megvert, hogy félreértsem.
Mond te is, hogy jól csinálod
Ha neked tetszik
Veszek egy új kabátot
Neked egyet, nekem egyet
Öleljük meg egymást kedves.
2005.
12.dal Önmagát üvöltő dal
Versek:
Nem gondoltunk arra
Senki se gondolt arra,
Hogy mindenben győzni kéne
Mert lehet hogy sok minden jobb
A visszájáról nézve.
Csak ha eső esik
Állok kint és körbefúj a szél
És minden szívből egyszerre lép ki a vér.
A gondolatokból foszlányok lesznek
Összebújnak a nők a hegyekben
Lassan mindent megértek
Az összes fontos dolgot
A múltból apró darabok hullnak a völgybe
Nem ez lesz a legutolsó világvége.
Csak úgy ma hull a hó
Csak úgy ma ég a város
Nem vagyok még álmos
Csak úgy darabokra hull a város.
Csak úgy ma a semmiért hull a hó
Csak úgy ma a semmiből hull a hó
Csak úgy ma elfelejtenek engem
Csak ma lett tőled véres az ingem.
A múltba karmolnak a valódi bántó mondatok
Üresen kongó barlangok, lesznek éjszaka a semmiből
Mindig minden a semmiből.
Senki se gondolta volna
Hogy mindenben győzni kellett
Mert sok minden jobb így
Ebből a pontból nézve.
2006.
Várakozni
Az éjszakai járatok már nem mennek
Itt ülök egy farönkön, az erdő szélén
Megvárom, hogy a nap felzuhanjon az égre.
Hiszen végül is körbe forgunk
Egy darab semmi közepén, de ettől olyan titokzatos minden.
Fiatal vagyok, egy bolond,
Részint önmagam bolondja
És hogy ne legyen sok minden annyira unalmas,
Ezért maradok fenn sokáig éjszaka.
Főleg a nyári hónapok ilyenek
Ha naplót írnék már rég eltemettem volna magamat.
Nem félek amúgy sem semmitől.
A komolytalanság egyébként is jó fegyver nappalra.
Sosem történik mostanság semmi érdekes,
Illetve mindenki önmagát kergeti
Ez egy vén önmagát kergető blues.
Itt nincs jajveszékelés csak tánc és szerelem
De előbb – utóbb biztos rájövök majd arra
Hogy mennyire öregszem.
Na és persze ez az a szó, amivel fogalmam sincs mihez kezdjek.
Bár látszik hogy ez sem teljesen igaz.
Ha pedig alszom, akkor álmodom
De ma megvárom itt az erdő szélén
A legelső távolsági buszt.
2006.
13.dal: Az alkony
Versek:
Újévi kíváncsi vers
Fölakasztom a kabátom a fogasra.
Hozzád jöttem.
Ez a vers is a vállamon ül és, most mindent tudni szeretne,
ha volna rá annyi ideje
ahhoz ,hogy bennünket keressen a sötét éjszakába
de ránk borul a hajnal
és ott talál bennünket az ágyba.
Befütyül egy kicsit a szél az ablakon,
vagy csak ez a vers nézett be a felkelő nappal
tényleg nem tudom.
Képzelem
az olvasó, aki olvassa a verset,
Lámpafénynél , lába alatt pamutszőnyeg
kutatja rajtam , hogy hova tettem a lényeget,
hát tényleg mi lenne most a lényeg: a híradók, a mínusz fokok,
és ez az újév és vele a jókívánságok?
De hovatovább, nagyon messzire nem látok.
Csak ez a vers bújt be közénk,
tudósítva arról,hogy valaha éltünk,
te és én.
2009.jan
Furcsa
Mondd azt nekem, hogy érted a dolgokat
mondd azt tudod , hova tűntek a szép utak
mondd az t nekem, hogy ismersz engem
mondd azt nekem, hogy levizsgáztam.
Ami elmúlik abból, lehet még valami,
a jövőt se látni ilyen közelről
minden tökéletesség,
minden csúnyaság
mi ez a szentimentalizmus?
mi ez a furcsaság?
de jó, hogy itt maradsz
de jó hogy megérinthetsz
de jó hogy megérinthetlek.
Mondd , hogy értesz , legalább egy picit,
mondd hogy meghallgatsz
mondd hogy beszélgetsz velem
mondd hogy elmondod minden bánatod és minden örömöd,
És én veled maradhatok.
Szomorú hogy egy érzelem se teljesülhet,
ám egy ölelésből szeretet lesz.
későbbre kell majd a gyilkosság
de a kés a szívbe most sokat késik
pedig a sok mondat mind elkábít
és lesz este mivel takarózni, átölelni, belebújni
újra elképzelni mindent, ami fontos a jövőnek.
Csakhogy nem a szavakat akarom ölelni, nem akarok velük takarózni, és végképp nincs kedvem beléjük bújni.
Mondd , hogy értelek
mondd hogy meghallgatlak,
mondd hogy sokat beszélgetek
rólad , veled , érted , neked.
2008.
Naplementét sétáltatok
Sétáltatom a naplementét.
Lassan semmi sem számít adottnak
Már nem számolom a napokat
Annyi mindennel foglalkozni kéne
De ma este amint hazavittem a napot
Nyugodtan alszom el
2006.
Beszélgetni
Csak azt ne hidd, hogy csak én vagyok
s csak mondom és szövöm a mondatot
mint a pára , ahogy az ablakra száll
ahogy fekszik a könny a kispárnán
ahogy nyugszik a holdfény az asztalon
sétál a gondolat ,de jól tudom
te nem vagy olyan, mint én.
Mégse hidd kérlek, hogy csak én vagyok
nem azért beszélek és bonyolítok
csak azért hogy megérts
csak azért hogy elérj
fontosnak tűnt, már akkor is
ebben nem változott mára semmi
nem önző vagyok , nem azért teszem
hogyan magyarázzam el , hogy jókedved legyen
hogy higgy magadban , és bennem is
de főleg magadban és álljon itt
egy csokor mondat vagy akármi
Csak szeretnélek átölelni.
Sétál a terv is, láttam már ilyet
de a logika buta és suta ide
se ereje , se hangja
puszta észérv , és nem hiszek neki
akkor se , ha futna , ha ütne , ha nekem szaladna.
Hiába , sok mindent érzek
és egy párkapcsolatban nem a terv a lényeg
se a logika
se a taktika
ezeket marja szét az idő vasfoga
és végül már bánod, hogy szoba elegyedtél velük.
Hogy magyarázzam el, hogy jókedved legyen
és higgy magadban , és bennem is
főleg magadban
és álljon itt
egy csomó mondat vagy akármi
Csak át szeretnélek téged ölelni.
2009.április 28.
Válságos napok
Balzsamom: a szerelem.
Soha nem talál meg senki
Nagyon mélyre bújtam,
Alszom egyet.
Körülbelül sajnos csak ennyit tudok tenni.
2005.
Keserű dal(G 4-dik bundnál D)
Beszél a szám és mondja az agyam
ha hajnal hasad , a szívem szakad
elmegy a szeretet, felöltözik
nem tudja senki, hogy működik.
beszél a szám, és mondja az agyam
a nagy szavakon már nincsen lakat
ha nem hiszel bennük sose mondd ki
ha egy életed van minek szavalni?
refr.(gés 4-dik bundnál d csak kipengetve)
Elmegy az éjszaka és feljön a nap
de minden éjszaka pont ugyanaz,
szárad a ruhám,elfogy a pénz
ez az élet sem főnyeremény
beszél a szám és mondja az agyam
hogy nincsen semmi, ami eljönne hamar
a jólét és a pénz legel ahol akar
mindenki úgyis csak szeretet akar.
2009.
bónusz
Gömbölyű bolygó
Semmi sincs rendben, úgy elérném a kezed,
nem másét csak a tiedet
ahogy jönnek a viharfelhők, úgy engednélek el,
mint esőt a felhő.
ha szeretni támad kedved,
legyél megint az enyém
a vénasszonyok nyarán,
az erdőben,
ahol csak a madarak bámulnak,
folyó folyik mellettünk,
le a bolygóról
mert annyira gömbölyü lehetne minden,
s most az olvasó kérdezi és sejti mi lehet a válasz: nincs értelme ennek,
álmodozni csak fiatalabbak szoktak,
vettem eső után köpönyeget,hogy ebben az űrben
ne csöpögjön rám semmi
a folyó se a bolygóról,
ahol bámulnak a madarak
az erdőben, a vénasszonyok nyarán
legyél megint az enyém
ha szeretni támad kedved
mint esőt a felhő
úgy engednélek el
ahogy jönnek a viharfelhők,
csak a te kezedet fognám meg
senki másét
semmi sincs rendben,
újra leöntöm magam kávéval
nem véletlenül inkább csak tudatosan
semmi sincs rendben
csak úgy tűnik
nem foglalkozom vele
de nem felejtettem el,
hogy mennyire szerettelek
ha sokszor rosszul
ha sokszor jól,
de szerettelek.
2008.
THE END.
1.dal: Hajólegénység
A mosolyok bárkája
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Kevés a bér
De biztosított a meleg kenyér.
Matrózlányokat is keresünk
Akik a hosszabb életért küzdenek velünk
Semmi erőszak, semmi vulgaritás
Szeretet, szerelem , munkálkodás.
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Talán később sok lesz a pénz
És jut mindenkinek megélhetés.
2006.
Az utca zaja
Megyek este az úton
Elüt egy kocsi
Nem megyek kórházba
Hanem felkelek
Hazamegyek és a Nőm, azt mondja
Így vagyok a legszexisebb.
2000. szeptember
A leszálló éjszaka
A leszálló éjszaka
Az maradt velem
A legutolsó sebhelyek
Beszélgetnek velem.
Ha valakit eltaláltak
Sok vért veszít és elindul
Arra az útra, ami hazafelé visz
De én most nem megyek haza
Különben is rajtam kívül mindenkinek van otthona.
2006.
Nevek
Alvó kísértetek,
Zörgő oszlopok,
Fekete mosoly,
Fekete angyalok,
Éjszakai lepkék,
Tűnődő láncszemek,
Gondolkodó emberek,
Recsegő hangszerek,
Ravasz lelkek,
Diszkrét tolvajok,
Hangoskodó emberek.
A szemeden mosoly,
A szívedben vérerek.
2006.
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanaz:
Egy versláb, egy madár, egy kés
Egy illat
A kamatláb magas
Ugyanaz úgy van.
Semmi értelme néhány dolognak
Valaki a sorok között engem keres
De vettem egy csapdát
Fel is szereltem, hogy beleess
Ne gyere utánam
Ne kövess engem
A magam dolga megvan
Ugyanaz, ugyanúgy ha baj van.
Te vesztesz, én meg nyerek
Remélem a rossz utak jó helyre, vezetnek,
Remélem nem minden út, ugyanoda vezet.
Kell egy kis hit
Hogy minden menjen
És találjon utat
Mert minden ember valamit kutat.
2006.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
2.dal. Labirintus/darkness
Darkness sign
The night in a darkness time
A dream in my home my life
In my dreams , in my time
In the garden with you tonight.
this night in the darkness sign
in my home, in my life that's now
with the girl, with the cats
with the seasons , in the garden tonight.
this night in my home that's right
central the stronghold scream my life
in the kitchen , in my room your panties under my thumb.
Versek:
Hajnalodik
Tengerek, hajnalok
Rosszakarók alszotok
Holdvilág, ködvilág
Reszket a délibáb.
Hó van és zaj
Elalszom még ma
Fenyves erdő szélén
Fütyül a fagy.
Tengerek, hajnalok
Most nyár van és hallgatom
Hogy szuszog, hogy szuszog
A bánat az asztalon.
Tavak és tegnapok
Felfagyott mondatok
A jéghideg sör oldalán.
Kopog az őszi táj.
Tengerek, hajnalok
Barátok alszotok
Keljetek fel mindnyájan
Indul a munka a mocsárban.
2006.
Aforizma
Szak-ma
Szak- holnap
Szak-holnapután.
És azután?
Folyik a világ kereke
Én vagyok benne a kis Bence
Őrlődök benne, mint egy magányos lisztdarab
Melyből mind egyre kevesebb marad.
De ünnepélyesen megígérem
Nem hagyom, hogy megemésszen
Lesz idő a pihenésre
Lesz idő az ébredésre.
1999. december
3.dal: Az égbolt
Versek:
Pillanatkép
Éjszaka van
Újabb szórakozás: az eget bámulod
Valamelyik csillag egy lépcső
Ami felfelé vezet
Valami akárhova
Bármerre vagy akár lefelé
Mikor alszik ki végül a fény?
Utolsót kell nevetni
A föld felszínén.
A puha ágyak
A kitárt ablakok
A vénülő hold
A szomorú angyalok
Ugyanolyan fontosak,
Neked meg másnak
Gomolygó lelked örök útitársad.
2006.
Sajnálat
Sajnálom, hogy elestem
De nem kelhetek fel többet
a tönkrement dolgokkal
Nem tudom, mihez kezdjek.
Egyszer eltévedtem az erdőbe
Később örültek, hogy élek
De minden dolog elmúlik
Engem te nem értesz.
Sajnálom, hogy elkéstem
De látnom kellett
Ahogy a nap felkúszik az égre
Majd a fényből megint
Gyönyörű villogó sötét lesz.
Megtettem egy hosszú utat
A lelkek utánam jöttek
A bőrszíneket nem figyeltem
Nem számít, úgy érzem.
Sajnálom de valami nagy és ronda
Lóg a levegőben
A fejed fölött
A sorok között
Egy utcasarkon
Talpig feketében.
2005.
4. dal: Egyedül
Versek:
Nincsen nekem
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak valami hídon a holdra menni
Valami áron fegyverkezni
Nincs mit velem megbeszélni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak egy cigire rágyújtani
Egy utcával arrébb menni
A madarakkal beszélgetni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak a holdról nektek integetni
Hogy jól vagyok itt minden rendben
Innen fentről minden csendes.
Nincsen dolgom, semmi gondom
Ha szomorú vagyok, majd leugrom
Egy kanál lisztért
Egy csupor mézért
Egy mosolyért
Egy édes lányért.
Egyetlenegy vágyam maradt
Hogy szeretkezzünk, aztán maradj
Még egy kicsit velem édes
Szeretnék szeretni végre.
Nincs mit velem megbeszélni
Buborékot fújni, szívet enni
Velem maradt szeretett,
Velem maradt meghalt
Isten- ennyi.
2003.
Tintalovak
Egyedül érzem magamat, pedig nem vagyok egyedül.
Tintalovak, szerelmek,
A mélybe bukó hold
A csillagok,
A gördülő kövek,
A zöld fák,
A mélyen ülő szemek
-Valaki figyelhet-
Kinyíltak a virágaim a kertben.
Bele is bújhatok valami rosszba
Minden lehetőségem, még nincs előre kiosztva.
5.dal. Non- stop
Versek.
Non -stop
Nincs munkám, nincs pénzem
Csak éldegéljek szépen, vesznek nekem mindent
És belebújnak az életembe helyettem.
S csak a könyvek és a múlt,
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben a fények
A föld mélyén élnek.
Nincs tele a medence gyönyörű nőkkel, akik hetente
Rámutatnak bizonyos helyekre és beszélgetnek nevetve.
De állítólag tele van az út jelzésekkel
De én egyet se találok, és nevetnem kell,
Hogy annyi minden le van írva és az összes nyálfürdő non-stop nyitva áll.
Csak a könyvek és a múlt
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben fények
A föld mélyén élek.
2006.
Rágógumi
Szeretnék rágógumi lenni egy lány szájába
Szeretnék dombokat tartani, mint a magyar föld
A magyar népet
Szeretnék bugyi lenni egy lányon
Vagy tetoválás valami intim helyen
És lásd, röhögök magamon és a versemen.
2000. június
Neked mi tetszik…
Neked mi tetszik abba, hogy élünk?
Talán az, hogy semmitől sem félünk
S ha be is fészkeli magát közénk a halál
Visszaküldjük oda, ahol egyedül érzi magát.
Neked mi tetszik, abba hogy élünk?
Hogy semmitől se félünk
Fenékig isszuk a kávét
Az alkohol, pedig kábít
De igazán a becsületes élet az, ami kiissza a poharat végleg.
2006.
Szörnyek
Szörnyek ülnek a kapukon,
Fáklyákon és csillagokon
Ravasz lelkek
Szavakból kertet
Épít valamelyikük az út mellett
Egy alagutat mellé
És hidat a várba.
Szörnyek ülnek a lakásban
Cigiznek, isznak a kukákban
A temetőben, a város mélyén
A tv tetején, és az utak szélén.
Szörnyek ülnek a lelkemen
Nem veszek semmit, ne éljenek
Velem vagy nekem
Gyűlölöm mindet, és sok a dolgom
A kalapomat a zsebemben hordom.
2006.
Rémület a sivatagban
Sötét város lebeg alattam
Nem én csaltam, nem akartam.
Amott öten üldögélnek
Úgy zabálnak fel, se néznek.
Rémület a sivatagban
Zavar van a kisagyamban
Harcolhatok szakadatlan
Nem hagyják, hogy abbahagyjam
Nem bírom ki önmagammal
Rémület a sivatagban
Szakadatlan… szakadatlan.
2000. febr.
Üzenet
Gyakorolni mentem, hogy tele legyen a szívem porral.
Ez is olyan örült dolog, mint a többi, a sötét éjszakában, álruhában járni
Ha felismernek kiabálni.
Az összes maszkomat eldobtam, de egyet meghagytam:
Gyakorolni mentem egy szál gitáron
Ha majd szétporlad a szívem az Isten, megáldjon.
2006.
6.dal. Táncol a királylány
Versek:
Kevés az idő
Passzív depresszióm van
Vagy mi bajom?
Csikorog a lelkem
Morog velem az idő.
Ülök egy homokórán,
Hallgatom a zivatart.
Szóval ülök ezen a homokórán
Mégsem szeretem nagyon
Kalapács van nálam,
Az időt azzal ütöm agyon.
2006.
7.dal. Este
Nagykönyv
Rád figyelnek az angyalok, a hogy a menny ajtaját kopogtatod.
Kinyitották a nagy könyvet, bele van írva, hogyan szeretnek.
Bele van írva, hogyan szeretlek
Bele van írva, hogy: szeretlek.
2007.
Szia
Fekszünk a város szélén egy ágyba
A hajnalig tartó éjszakába
Fagyos hajnalok, a csikorgó angyalok
Szeretkezünk, dobjuk a holnapot.
Elalszunk.
Kinyitom a szemem
Kinyitod a szemed
Köszönök neked
Köszönsz nekem
Szia- mondom meztelenül.
Szia -mondod meztelenül.
2003.
Egyetemes elv
Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?
A sétáló papírfecnik az utcán, amiket a szél fúj
Rendre
Vagy csak
Össze
Vissza.
És a földgolyó, amelyik ide –oda forog
Mert dolga van és már évezredek óta kitartóan, fortyog.
A vonat pontosan indul.
Én meg sűrűn lekésem.
A kifinomult áldozatok, azaz az örök késők, nyilván gondolatban már mindenhonnan rég elkéstek.
Az a sok száz könyv, a kisváros egyetlen könyvesboltjában,
Amit meg lehet venni,
El kell olvasni.
Azt hiszem azokból, amiket elolvastam, némelyiket néha tényleg jól megértem.
A születés például a legfontosabb dolog
A kéz hívásából hangot és mondatot faragtok
Ti az öregebbek,
Valamivel
Sokkal bölcsebbek,
Legalább milliónyi esztendővel
A fontos dolgok, a legfontosabbak.
Hogy honnan ismerem őket?
Talán soha nem ismertem egyet sem.
2006.
Vers
Nem lesz nagy gond
Tényleg így van: érzem
Jóra fordul minden!
Úgy, mint egy lányregényben
Bár nem lesz benne ámítás
Se könny, se gond, se fátyol
Szerelem lesz benne veled!
Akár leírom ezt, százszor.
2008.
MSN
Többnyire fáradtan ülök le a géphez.
Nagyon szeretlek, de nem tudom jól elmondani.
Azt is tudom, hogy nem tudsz nekem segíteni, mert túl messze vagy, de megpróbálom elmondani, hogy mi nyomaszt.
Remélem, hazajössz még időben.
Mindig fáradtan ülök le a géphez.
Fejemen fejhallgató, az arcomba mikrofon
Nagyon szeretlek de, nem tudom elmondani…
2007. nov. eleje
Hazafele
Szaladok a buszra, mert el kell, hogy érjem
haza akarok érni, hogy még ébren lássalak téged
sokáig próbáltunk , majd egész éjszaka
mostanáig bújtattam a színházat a kirakatba.
Elvisz a busz majdnem hazáig
Leszállok róla, és térdig elázik
Az egész utca, a csendek boltja
De megérkeztem az ajtó elé
kulcsom csörren a zárban
és ahogy belépek, tudom hogy az itthon: tiéd és enyém
Picit elkéstem, már régen alszol.
Bebújok melléd és nézlek.
És átölellek.
Felébredsz egy kicsit és simogatlak.
Szeretem ezeket az éjszakákat.
2007. febr.
Köd
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim kopognak a ködön előttem
Nem leszek már fiatalabb sem
Egy fa mellett alszom el ha megöregszem.
Létezik még terv így éjszakára
Ezért befekszem melléd a mély tengeri ágyba
Elúszom veled a tenger fenekéig
Összekoccan a lelkünk és elalszunk délig.
Hétvége van a lázálmok ideje
Felvillanó fények, ugráló ívek
Csöndajtó, csöndtévé, csöndfelhő
Lehull csupasz melledre, megértesz ennyiből,
Fiatalabb nem leszek
A mély tenger fenekén
A víz felszínén vihar
Idelenn simogató sötétség.
2006. november
8.dal. Dal
Rosszat álmodtam
Azt álmodtam, hogy bogár voltam, és lopakodtam utánad csöndben
És halottam a hangodat, ahogy megint sírsz miattam
És megint nem tudlak átölelni de, kérlek, ne haragudj meg érte.
Ahogy a hosszú téli éjjen ülök az ágyon és nézem a 25 évem.
Fölriadtam erre a képre éjjel
nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold, és minden napot elkábít.
A veszekedéstől kevesebb lesz a lelkünkben a lélek.
A hold fáradtan esik össze délre.
Nagyon rossz álom volt és már sokadik éjszaka
Hát hadd haljon meg végre: kikötözöm,
felnégyelem
és kiakasztom
a déli napsütésre.
2007. nov.
Lakások
Angyalok laknak az erdőbe
A sötét fák közt a mélységbe
Ütik a gerendát a sötétbe
Rakják a lelkedet a tv-be.
Madarak laknak az erdőbe
Kifütyülnek a mélységbe
Hangyák cipekednek az avarba
Részeg ember jár arra papucsban
Emberek laknak a városba
Színházba járnak álmukba
Lelkendeznek és örülnek
Kikapcsolják a tv-t egy időre.
Emberek laknak az erdőbe
Beleásítanak a sötétbe
Fát vágnak, és nyuszit esznek
Korán kelnek minden reggel.
Én benn lakom a dzsungelbe, ahol már vezényelnek és fütyülnek
A majmok fenn a fák hegyén
A majmok idelenn a tű fokán
Tapsolnak nekem, és sőt örülnek
Paradicsomos húsgombócot kapok tőlük ebédre.
Angyalok laknak az erdőbe
Az exhibicionizmus lakik az erdőbe
Elfáradtam.
Leülök egy kőre, hogy meglásson
Pontosan az, akinek nem kéne
Ha már itt vagy: gyere, ülj le.
Beszéljük meg végérvényesen.
Most lassan mondom, hogy megértsd
Benn laktam a dzsungelbe
El kell mennem, de ne kövess engem.
2007. München.
Utazás
Végig utaztam a sokadik életem
Fehér buszban, lakik a kényelem
Fekete fák és fekete napok
Nem voltam egyedül
Ott voltunk mindannyian
Te is ott voltál
Láttalak
Ne menekülj el
Szeressük még egymást
Ezen a reggelen
Ajkadon ujjam ne mondj most semmit
Majd legközelebb most legyen elég ennyi.
2008.
Otthonos
Elindulok, hogy ne otthon legyek,
mert attól félek , hogy már nem szeretsz
hiába gondolkodom karácsonykor
te nem felejtkezel el a szomorúságról.
a hiba már magától jön
s valaki rábeszél a fejedre minden rosszat,
a könyörtelen rosszat.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb
a szélnél meg a bánatnál,
hogy észrevedd mennyire hiányoztál.
Az otthonunk már nem a mienk
csak az enyém
kemény pénzeket most hiába fizetnék
reggel cigi és natúr joghurt
és könyvet olvasok ami a szeretetről szól.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb,
a szélnél, és a bánatnál
hogy szerettelek, de nincs tovább.
2008.
9.dal: Nekem semmi
Ki akarom rakni
Hiába minden, talán abba kéne hagyni
A mosolygást, a zenét, a táncot.
Abba kellene hagyni.
Nincs kutyám, de van egy macskám.
Reményem nincs csak egy gyertyám,
Bevilágítja az éjszakát, de visszaszaladnék csak vissza, hogy úgy lásd:
Tettem én jót is veled, hogy nem hiába könnyezek és lepereg az arcom,
Málik és szakad ezer darabra, mert összetörtem magamat és téged a szavakba,
Amiket mondtál, amiket mondtam
Amiken sírtál de én nem tudtam.
Nagyon mélyre le vagyunk taszítva
Egy falat kenyér sincs már a lakóknak
Az angyaloknak a meséknek
A napsütésnek , a zenének,
Az illatodnak , a szerelmünknek.
A démonainknak a kert végébe van mit enniük.
El is zavarnám őket, kifele a pillanatba, a sötét űrbe, a süket csöndbe, a szeretetlenségbe.
Látjátok semmit sem értetek el.
2008.
Lenn a völgyben
Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben
Hogy legyen út, megtalálom
Hogy meg tudjuk beszélni, inhalálom
Hogy el tudjam mondani, kitalálom
Hogy fontos legyen a fölöslegest, eldobálom.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
A havas táj előtt
Fenn a térképen
Észak felé
Futnék egyedül
Fagyott lelkem reszket legbelül.
Visszafele futni
Lent a völgyben
A tenger felé
A sötét éjben
Hogy szimpatikusabb legyen minden
Hogy jobb ember legyek a szemedben
Hogy később, ha felemelem a telefont
Te is velem legyél, ha akarom
Hogy visszafele forogjon minden
Hogy kipróbáljam, hogy milyen lenne, ami most nincsen.
Hogy megértsem mit miért tettem
Hogy mindez miért szimpatikus
Arról fogalmam sincsen.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
Karácsonykor
A sötét éjben
Csak a hold világít
És a csillagok egyedül
A lelkem fázik belülről
Legbelül.
2006.
10.dal. Minden reggel villámlik
Versek:
Szabadvers
Hiányzol nagyon.
Nem akarok szentimentálisnak tűnni de, néha kell valami ilyesmi is.
Sokszor veszekedünk, de nem tudlak elfelejteni.
Nagyon rossz hogy nem vársz haza.
Nem vagy velem, amikor fáj a fejem és én, sem vagyok veled, pedig neked is fájhat a fejed.
Lehet, hogy pont miattam.
Ne haragudj rám.
Hiányzik a nevetésed
A szomorúságod,
Az illatod
A gondolataid
A hangod
A karjaid
A szelídséged
A szíved
A lelked.
TE.
Egyszerűen Te hiányzol.
2007. nov.
Karácsony
Nagyon kicsi ez a világ
Karácsonykor még kisebb talán
Mégis mikor rád gondolok
Nagyobb lesz de, csak velünk forog
A múlt és a jelen körbe-körbe
Elszédülök és leülök egy kőre,
És onnan mondom, hogy:
Egy percre álljon meg minden
Hogy boldog karácsonyt kívánjak
Neked innen.
2007. dec. 7.
Nagyon este
Beleütköztem az éjszakába, és megint nem vagy itt
Árnyak köszönnek a szobánk falán.
München messze van
Gondolsz –e rám
Ránk szakad az éjszaka.
2007. október
Levél helyett
Nem tudod, de nagyon bánt az, ami már megtörtént.
Remélem, fogok tudni aludni, míg megvárom, hogy hazaérj.
Nem akartalak bántani és nem akartam semmi rosszat.
Hogy nem figyeltem rád azt sem így akartam.
Figyelni szeretnék még rád, próbáljuk meg másként.
Gyere velem. Ne hagyjuk egymást magunkra.
Könnyű volna minden probléma, ha megtanítottuk volna őket szállni
De még taníthatnánk, még nincs elég késő arra:
Hogy megfogjam a kezed
Hogy nagyon szorosan átöleljelek
Hogy minden kitartásodért becsüljelek téged
Hogy belesírjak a szemedbe
Hogy elbújjak a hajadban
Hogy feküdjünk a padlón, a lakás közepén
Hogy elbújhass és megkeresselek
Hogy megsimogassalak
és hidd el nekem,
Nem akarlak soha többe szavakkal bántani.
2007.
11.dal: Napról napra
Versek:
Csönd
Miért jöttem haza?
Bele ide a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim
A biológiai órám.
És ahogy keletkeznek meg nem magyarázva
A könnyeim, ahogy csorognak az arcomon
Ezen bonyolult biológiai maszlagon.
A tévén, a kapcsolókon, az ablakon, azon a fémszálas üvegdróton
A cigiken, amit ma elszívtam, az öngyújtón, amikor rágyújtottam
A füstön, ami kúszik kábán a szobában, a könyvek a polcokon, egymásutánban. ,
A lámpákban folyik az áram, az ágyakon, ahogy fekszik a párna
Az éjszakákon, ahol végigcsorog az álom, a papucsokon, amibe lépked a lábam
A csokoládén, ahová elbújt az édes, a képeken, ahogy úszik az élet
A fotelokon, ahogy alszik a macska, a táskákon, amibe a határidők vannak
Néma csönd van, mint a sivatagban.
2008.
Nincs
Nincsen szívem, nincsen lelkem
Nincs egy üres vezényszavam se.
Aludni akar a gondolat
Menekülni akar, és arra kér
Legyen elég, legyen elég.
2004.
Kellene tudnom
Mondja meg valaki , hogy jól csinálom
Hogy ezt jól teszem, és azt jól látom
Hogy szeretem, amit csinálok
Hogy szereted, ha csinálom
Hogy szeretik, ha csinálom.
Mondja meg valaki de tényleg jól látom
Vagy hogy szarból várt csináltál barátom
Kettőt, hármat félreléptem
Volt, aki megvert, hogy félreértsem.
Mond te is, hogy jól csinálod
Ha neked tetszik
Veszek egy új kabátot
Neked egyet, nekem egyet
Öleljük meg egymást kedves.
2005.
12.dal Önmagát üvöltő dal
Versek:
Nem gondoltunk arra
Senki se gondolt arra,
Hogy mindenben győzni kéne
Mert lehet hogy sok minden jobb
A visszájáról nézve.
Csak ha eső esik
Állok kint és körbefúj a szél
És minden szívből egyszerre lép ki a vér.
A gondolatokból foszlányok lesznek
Összebújnak a nők a hegyekben
Lassan mindent megértek
Az összes fontos dolgot
A múltból apró darabok hullnak a völgybe
Nem ez lesz a legutolsó világvége.
Csak úgy ma hull a hó
Csak úgy ma ég a város
Nem vagyok még álmos
Csak úgy darabokra hull a város.
Csak úgy ma a semmiért hull a hó
Csak úgy ma a semmiből hull a hó
Csak úgy ma elfelejtenek engem
Csak ma lett tőled véres az ingem.
A múltba karmolnak a valódi bántó mondatok
Üresen kongó barlangok, lesznek éjszaka a semmiből
Mindig minden a semmiből.
Senki se gondolta volna
Hogy mindenben győzni kellett
Mert sok minden jobb így
Ebből a pontból nézve.
2006.
Várakozni
Az éjszakai járatok már nem mennek
Itt ülök egy farönkön, az erdő szélén
Megvárom, hogy a nap felzuhanjon az égre.
Hiszen végül is körbe forgunk
Egy darab semmi közepén, de ettől olyan titokzatos minden.
Fiatal vagyok, egy bolond,
Részint önmagam bolondja
És hogy ne legyen sok minden annyira unalmas,
Ezért maradok fenn sokáig éjszaka.
Főleg a nyári hónapok ilyenek
Ha naplót írnék már rég eltemettem volna magamat.
Nem félek amúgy sem semmitől.
A komolytalanság egyébként is jó fegyver nappalra.
Sosem történik mostanság semmi érdekes,
Illetve mindenki önmagát kergeti
Ez egy vén önmagát kergető blues.
Itt nincs jajveszékelés csak tánc és szerelem
De előbb – utóbb biztos rájövök majd arra
Hogy mennyire öregszem.
Na és persze ez az a szó, amivel fogalmam sincs mihez kezdjek.
Bár látszik hogy ez sem teljesen igaz.
Ha pedig alszom, akkor álmodom
De ma megvárom itt az erdő szélén
A legelső távolsági buszt.
2006.
13.dal: Az alkony
Versek:
Újévi kíváncsi vers
Fölakasztom a kabátom a fogasra.
Hozzád jöttem.
Ez a vers is a vállamon ül és, most mindent tudni szeretne,
ha volna rá annyi ideje
ahhoz ,hogy bennünket keressen a sötét éjszakába
de ránk borul a hajnal
és ott talál bennünket az ágyba.
Befütyül egy kicsit a szél az ablakon,
vagy csak ez a vers nézett be a felkelő nappal
tényleg nem tudom.
Képzelem
az olvasó, aki olvassa a verset,
Lámpafénynél , lába alatt pamutszőnyeg
kutatja rajtam , hogy hova tettem a lényeget,
hát tényleg mi lenne most a lényeg: a híradók, a mínusz fokok,
és ez az újév és vele a jókívánságok?
De hovatovább, nagyon messzire nem látok.
Csak ez a vers bújt be közénk,
tudósítva arról,hogy valaha éltünk,
te és én.
2009.jan
Furcsa
Mondd azt nekem, hogy érted a dolgokat
mondd azt tudod , hova tűntek a szép utak
mondd az t nekem, hogy ismersz engem
mondd azt nekem, hogy levizsgáztam.
Ami elmúlik abból, lehet még valami,
a jövőt se látni ilyen közelről
minden tökéletesség,
minden csúnyaság
mi ez a szentimentalizmus?
mi ez a furcsaság?
de jó, hogy itt maradsz
de jó hogy megérinthetsz
de jó hogy megérinthetlek.
Mondd , hogy értesz , legalább egy picit,
mondd hogy meghallgatsz
mondd hogy beszélgetsz velem
mondd hogy elmondod minden bánatod és minden örömöd,
És én veled maradhatok.
Szomorú hogy egy érzelem se teljesülhet,
ám egy ölelésből szeretet lesz.
későbbre kell majd a gyilkosság
de a kés a szívbe most sokat késik
pedig a sok mondat mind elkábít
és lesz este mivel takarózni, átölelni, belebújni
újra elképzelni mindent, ami fontos a jövőnek.
Csakhogy nem a szavakat akarom ölelni, nem akarok velük takarózni, és végképp nincs kedvem beléjük bújni.
Mondd , hogy értelek
mondd hogy meghallgatlak,
mondd hogy sokat beszélgetek
rólad , veled , érted , neked.
2008.
Naplementét sétáltatok
Sétáltatom a naplementét.
Lassan semmi sem számít adottnak
Már nem számolom a napokat
Annyi mindennel foglalkozni kéne
De ma este amint hazavittem a napot
Nyugodtan alszom el
2006.
Beszélgetni
Csak azt ne hidd, hogy csak én vagyok
s csak mondom és szövöm a mondatot
mint a pára , ahogy az ablakra száll
ahogy fekszik a könny a kispárnán
ahogy nyugszik a holdfény az asztalon
sétál a gondolat ,de jól tudom
te nem vagy olyan, mint én.
Mégse hidd kérlek, hogy csak én vagyok
nem azért beszélek és bonyolítok
csak azért hogy megérts
csak azért hogy elérj
fontosnak tűnt, már akkor is
ebben nem változott mára semmi
nem önző vagyok , nem azért teszem
hogyan magyarázzam el , hogy jókedved legyen
hogy higgy magadban , és bennem is
de főleg magadban és álljon itt
egy csokor mondat vagy akármi
Csak szeretnélek átölelni.
Sétál a terv is, láttam már ilyet
de a logika buta és suta ide
se ereje , se hangja
puszta észérv , és nem hiszek neki
akkor se , ha futna , ha ütne , ha nekem szaladna.
Hiába , sok mindent érzek
és egy párkapcsolatban nem a terv a lényeg
se a logika
se a taktika
ezeket marja szét az idő vasfoga
és végül már bánod, hogy szoba elegyedtél velük.
Hogy magyarázzam el, hogy jókedved legyen
és higgy magadban , és bennem is
főleg magadban
és álljon itt
egy csomó mondat vagy akármi
Csak át szeretnélek téged ölelni.
2009.április 28.
Válságos napok
Balzsamom: a szerelem.
Soha nem talál meg senki
Nagyon mélyre bújtam,
Alszom egyet.
Körülbelül sajnos csak ennyit tudok tenni.
2005.
Keserű dal(G 4-dik bundnál D)
Beszél a szám és mondja az agyam
ha hajnal hasad , a szívem szakad
elmegy a szeretet, felöltözik
nem tudja senki, hogy működik.
beszél a szám, és mondja az agyam
a nagy szavakon már nincsen lakat
ha nem hiszel bennük sose mondd ki
ha egy életed van minek szavalni?
refr.(gés 4-dik bundnál d csak kipengetve)
Elmegy az éjszaka és feljön a nap
de minden éjszaka pont ugyanaz,
szárad a ruhám,elfogy a pénz
ez az élet sem főnyeremény
beszél a szám és mondja az agyam
hogy nincsen semmi, ami eljönne hamar
a jólét és a pénz legel ahol akar
mindenki úgyis csak szeretet akar.
2009.
bónusz
Gömbölyű bolygó
Semmi sincs rendben, úgy elérném a kezed,
nem másét csak a tiedet
ahogy jönnek a viharfelhők, úgy engednélek el,
mint esőt a felhő.
ha szeretni támad kedved,
legyél megint az enyém
a vénasszonyok nyarán,
az erdőben,
ahol csak a madarak bámulnak,
folyó folyik mellettünk,
le a bolygóról
mert annyira gömbölyü lehetne minden,
s most az olvasó kérdezi és sejti mi lehet a válasz: nincs értelme ennek,
álmodozni csak fiatalabbak szoktak,
vettem eső után köpönyeget,hogy ebben az űrben
ne csöpögjön rám semmi
a folyó se a bolygóról,
ahol bámulnak a madarak
az erdőben, a vénasszonyok nyarán
legyél megint az enyém
ha szeretni támad kedved
mint esőt a felhő
úgy engednélek el
ahogy jönnek a viharfelhők,
csak a te kezedet fognám meg
senki másét
semmi sincs rendben,
újra leöntöm magam kávéval
nem véletlenül inkább csak tudatosan
semmi sincs rendben
csak úgy tűnik
nem foglalkozom vele
de nem felejtettem el,
hogy mennyire szerettelek
ha sokszor rosszul
ha sokszor jól,
de szerettelek.
2008.
THE END.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)