múltból előre

Nincsenek ismeretlenek a dolgok, ha a múltba kutakodsz,
nem világítanak holdak, se kábult angyalok,
a villamosok se jártak, és semmi sem mozgott
csak a szex járt a fejembe, meg az hogy hol csináljuk és hogy.

Nincsenek ismeretlen dolgok, ha a múltba kutakodsz,
a jövőben meg nincs visszaút,hiába mutatod,
a régi dolgok az akkori gondok.
már nem azok, mint most
az ujjadból, ami mutat arra.
csak a bánatot hagytad ott

Nincsenek ismeretlen dolgok,ha a múltba kutakodsz,
minden nyíl és minden vessző, csak egy újabb pont,
amott a síkban, itt meg a 3d-ben
kérdezősködni fogsz.

Nincsenek fontos dolgok, ha folyton csak morogsz,
ha még egy szintet zuhansz, ki fog rád figyelni ott,
a csillagok is csak vannak
de a szeretet szárnyakat vonz,
csak repülni kell újra megtanulni és felkavarodik a por.

Nincs több energiád, hacsak egy sarkát oda nem adod,
valakinek aki azért kapja, mert te szívesen neki odanyújtod.


2009.

leül ide mellém

Itt a bánatom- eladom
itt kacsint, az unalom- eladom
itt a magány- eladom
itt a szomorúság –eladom
itt a fölösleges beszéd- eladom
itt lakom –eladom
itt a könyv a szerelemről –eladom
itt beszélnek, a hátam mögött- eladom
itt ülök, a buszon- eladom
itt a csupasz csönd –eladom
itt a pénz –eladom.

itt a csókom- eladod
itt a szívem- eladod
itt a lelkem- eladod


itt ez a vers –odaadom

itt ez az emlék- megtartom

itt van, az illatod- elkapom

itt van, az ágyam- megosztom
itt van, a szerelem-kézen fogom
itt van, a szerelem-kutatom
itt van, a szex önmagába- elunom
itt van, amikor szeretkezünk- hosszúra elnyújtom
itt vagy te és rám nézel, visszanézek, jól tudom

itt van, a fiatalság- nem adom
itt van, az élet- csinálom.


2009.

néhány kibontva

Csak úgy nézel rám, mint aki már most tudja meddig fog mosolyogni rám.

csak azt látom amit mutatnak a hírek
hányszor megfogadtam: nem nézek többé tévét.
a lámpát kapcsolgatom föl le éjszaka
nem mondhatom el minden gondolatomat
mondatok kötnek össze veled
kinézek az ablakon,a hold világít
tudom jó volna, ha itt lennél velem.

Most úgy nézek rád, mint aki tudja, hova vezet ez az egész
forradalom nélkül
veszekedés nélkül.

Most a buszon ülök itt is vagyok nagyon sokat,
úgy unom ugyanazokat a mondatokat, amit ide írok
de semmi sem ugyanaz
minden változik , mint elméletben az évszakok
kifordul a számból az összes filozófiai elmélet
de már akkor sem őszinte, mint ahogy soha sem volt az
menyire hőség van,
mennyi ostoba szót tanultam meg
de egyet se mondok el
már gondolkodni sincs kedvem róla,
a fülemet nyomom a kurva univerzumra
ezen a bolygón minden fontos
de ezen a helyen minden csak langyos
semmi vad nincsen benne
semmi csúnya beszéd nem értelmez,annyit, sem mint eddig.
Az utolsó pár falatot, a haragból lenyelni most már könnyebb.
Nem értelek, nem értek semmit
a fáradtságot , és a szomorúságot érzem
egy mondattól szenvednék,ha volna erőm a szenvedésre.
de nem is gondolkodom róla eleget,mert úgyse lesz levegő belőle.

2009.