Egyedül 2.
Egyedül egy szobában
Beszéltem, felébredtem
Körülöttem hatalmas fák
Nézem, ahogy égnek
Könnyeikből fakad
Valami tenger
Kívülről gödör
De belül egy ember.
2005.
A mosolyok bárkája
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Kevés a bér
De biztosított a meleg kenyér.
Matrózlányokat is keresünk
Akik a hosszabb életért küzdenek velünk
Elhagytam tegnap a csizmám
Valaki vigyen el, innen könyörgök mostmár.
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Talán később sok lesz a pénz
Leszarok mindent, csak jusson nekem is finom ebéd.
2006.
Non -stop
Nincs munkám, nincs pénzem
Csak éldegéljek szépen, vesznek nekem mindent
És belebújnak az életembe helyettem.
S csak a könyvek és a múlt,
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben a fények
A föld mélyén élnek.
Nincs tele a medence gyönyörű nőkkel, akik hetente
Rámutatnak bizonyos helyekre és beszélgetnek nevetve.
De állítólag tele van az út jelzésekkel
De én egyet se találok, és nevetnem kell,
Hogy annyi minden le van írva és az összes nyálfürdő non-stop nyitva áll.
Csak a könyvek és a múlt
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben fények
A föld mélyén élek.
2006.
Tintalovak
Egyedül érzem magamat, pedig nem vagyok egyedül.
Tintalovak, szerelmek,
A mélybe bukó hold
A csillagok,
A gördülő kövek,
A zöld fák,
A mélyen ülő szemek
Figyelhet valaki
Kinyíltak a virágaim a kertben.
Bele is bújhatok valami rosszba
Minden lehetőségem, még nincs előre kiosztva.
2006.
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanaz:
Egy versláb, egy madár, egy kés
Egy illat
A kamatláb magas
Ugyanaz úgy van.
Semmi értelme néhány dolognak
Valaki a sorok között engem keres
De vettem egy csapdát
Fel is szereltem, hogy beleess
Ne gyere utánam
Ne kövess engem
A magam dolga megvan
Ugyanaz, ugyanúgy ha baj van.
Te alszol – én nem,
Te beszélgetsz – én nem
Te vesztesz, én meg nyerek
Remélem a rossz utak jó helyre, vezetnek,
Remélem nem minden út, ugyanoda vezet.
Remélem nem minden út
Ugyanabba az erdőbe visz
A sorok végei rímelnek,
És kell egy kis hit
Hogy minden menjen
És találjon utat
Mert minden ember valamit kutat.
2006.
Fölgyújtott
Lángra lobbant éjszakák,
Miniatűr álombabák
Alvó házak a város oldalán
Ritka szívdobogás egy kis kocsmánál.
Amit láttam talán nem is, láttam
Vettem egy doboz cigit,
És arra vártam, hogy elaludjon az összes gond.
Lángra lobbanni valaha könnyű volt
Mostmár nehezebb
Vagy könnyebb?
Már magam sem tudom,
Vagy nem akarom,
De a szerelmet a nőkből kivakarom.
2006.
Nem gondoltunk arra
Senki se gondolt arra,
Hogy mindenben győzni kéne
Mert lehet hogy sok minden jobb
A visszájáról nézve.
Csak ha eső esik
Állok kint és körbefúj a szél
És minden szívből egyszerre lép ki a vér.
A gondolatokból foszlányok lesznek
Összebújnak a nők a hegyekbe
Lassan mindent megértek
Az összes fontos dolgot
A múltból apró darabok hullnak a völgybe
Nem ez lesz a legutolsó világvége.
Csak úgy ma hull a hó
Csak úgy ma ég a város
Nem vagyok még álmos
Csak úgy darabokra hull a város.
Csak úgy ma a semmiért hull a hó
Csak úgy ma a semmiből hull a hó
Csak úgy ma elfelejtenek engem
Csak ma lett tőled véres az ingem.
A múltba karmolnak a valódi bántó mondatok
Üresen kongó barlangok, lesznek éjszaka a semmiből
Mindig minden a semmiből.
Senki se gondolta volna
Hogy mindenben győzni kellett
Mert sok minden jobb így
Ebből a pontból nézve.
2006.
A leszálló éjszaka
A leszálló éjszaka
Az maradt velem
A legutolsó sebhelyek
Beszélgetnek velem.
Ha valakit eltaláltak
Sok vért veszít és elindul
Arra az útra, ami hazafelé visz
De én most nem megyek haza
Különben is rajtam kívül mindenkinek van otthona.
2006.
Neked mi tetszik…
Neked mi tetszik abba, hogy élünk?
Talán az, hogy semmitől sem félünk
S ha be is fészkeli magát közénk a halál
Visszaküldjük oda, ahol egyedül érzi magát.
Neked mi tetszik, abba hogy élünk?
Hogy semmitől se félünk
Fenékig isszuk a kávét
Az alkohol, pedig kábít
De igazán a becsületes élet az, ami kiissza a poharat végleg.
Csak azért éneklek, mert eszembe jut valami
Önigazolást ugyanis találhat akárki.
A vidám dolgok nem lesznek porrá,
Nem hiszek a szomorúságba
Ezért sose bántsál.
2006.
Üzenet
Gyakorolni mentem, hogy tele legyen a szívem porral,
Hogy magamat a földhöz vágjam, miközben virágok nyílnak körülöttem.
Ez is olyan örült dolog, mint a többi, a sötét éjszakában, álruhában járni
Ha felismernek kiabálni.
Az összes maszkomat eldobtam, de egyet meghagytam:
Gyakorolni mentem egy szál gitáron
Ha majd szétporlad a szívem az Isten, megáldjon.
2006.
Pillanatkép
Bámulod a tévét
Üresek a boltok
Nem kopog senki
Nem hívnak otthonról.
Éjszaka van
Újabb szórakozás: az eget bámulod
Valamelyik csillag egy lépcső
Ami felfelé vezet
Valami akárhova
Bármerre vagy akár lefelé
A közeli fákon kiabál a beszéd.
Holnap reggel veszel kaját
Bepakold a papírjaidat egy fekete táskába,
Hogy később fontosnak találd
Magadat és mindenkit
Ha elalszik az éjszaka, a reggel felébreszti.
Hömpölyög a folyó
Bámulod a tévét
Madarak csicsergik az utolsó rejtvényt,
Hogy mikor alszik ki végül a fény
Mert utolsót kell nevetni
A föld felszínén.
A puha ágyak
A kitárt ablakok
A vénülő hold
A szomorú angyalok
Ugyanolyan fontosak,
Neked meg másnak
Dübörgő lelked örök útitársad.
2006.
Naplementét sétáltatok
Sétáltatom a naplementét, és a lányok vetkőznek a strandon
A holdra várnak vagy ki tudja mire, előbb vagy utóbb úgyis minden csupasz lesz.
Lassan a hold világít már csak ennek fényében, lehet látni.
Sétáltatom a naplementét végig a strandon, a házak között
Gyűlnek a bíbor felhők az égen
Az erdőben alszok ma éjjel.
Lassan semmi sem számít adottnak
Már nem számolom a napokat
Annyi mindennel foglalkozni kéne
De ma este amint hazavittem a napot
Nyugodtan alszom el
A mély erdő közepébe.
2006.
Nincs
Nincsen szívem, nincsen lelkem
Nincsen egy üres vezényszavam se.
Aludni akar a gondolat
Menekülni akar, és arra kér
Legyen elég, legyen elég.
2004.
Várakozni
Az éjszakai járatok már nem mennek
Itt ülök egy farönkön, az erdő szélén
Megvárom, hogy a nap felzuhanjon az égre.
Hiszen végül is körbe forgunk
Egy darab semmi közepén, de ettől olyan titokzatos minden.
Fiatal vagyok, egy bolond,
Részint önmagam bolondja
És hogy ne legyen sok minden annyira unalmas,
Ezért maradok fenn sokáig éjszaka.
Főleg a nyári hónapok ilyenek
Ha naplót írnék már rég eltemettem volna magamat.
Nem félek amúgy sem semmitől.
A komolytalanság egyébként is jó fegyver nappalra.
Sosem történik mostanság semmi érdekes,
Illetve mindenki önmagát kergeti
Ez egy vén önmagát kergető blues.
Itt nincs jajveszékelés csak tánc és szerelem
De előbb – utóbb biztos rájövök majd arra
Hogy mennyire öregszem.
Na és persze ez az a szó, amivel fogalmam sincs mihez kezdjek.
Bár látszik hogy ez sem teljesen igaz.
Ha pedig alszom, akkor álmodom
De ma megvárom itt az erdő szélén
A legelső távolsági buszt.
2006.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése