Ki akarom rakni

Hiába minden, talán abba kéne hagyni
A mosolygást, a zenét, a táncot.
Abba kellene hagyni.
Nincs kutyám, de van egy macskám.
Reményem nincs csak egy gyertyám,
Bevilágítja az éjszakát, de visszaszaladnék csak vissza, hogy úgy lásd:
Tettem én jót is veled, hogy nem hiába könnyezek és lepereg az arcom,
Málik és szakad ezer darabra, mert összetörtem magamat és téged a szavakba,
Amiket mondtál, amiket mondtam
Amiken sírtál de én nem tudtam.
Nagyon mélyre le vagyunk taszítva
Egy falat kenyér sincs már a lakóknak
Az angyaloknak, a meséknek
A napsütésnek, a zenének,
Az illatodnak, a szerelmünknek.

A démonainknak a kert végébe van mit enniük.
El is zavarnám őket, kifele a pillanatba, a sötét űrbe, a süket csöndbe, a szeretetlenségbe, az éhezésbe, a gondok közé, emberi létünk legundorítóbb mocska fölé.
Ezt edd, meg ha tudod , nyeld le, tessék , itt van, látod: ez is olyan mint a többi ha már létezik meg kell enni.
Nyeld le a rosszat is, csak bátran nem kell kanál hozzá, hidd el vidáman fog forogni a szádban.
Megtömlek, mint egy libát, ha nem kell, amit főztél,
Tessék finom és most lásd be: mennyire győztél.
Látod semmit sem értél.

2008.


Csönd

Miért jöttem haza?
Bele ide a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim
A biológiai órám.
És ahogy keletkeznek meg nem magyarázva
A könnyeim, ahogy csorognak az arcomon
Ezen bonyolult biológiai maszlagon.
A tévén, a kapcsolókon, az ablakon, azon a fémszálas üvegdróton
A cigiken, amit ma elszívtam, az öngyújtón, amikor rágyújtottam
A füstön, ami kúszik kábán a szobában, a könyvek a polcokon, egymásutánban. ,
A lámpákban folyik az áram, az ágyakon, ahogy fekszik a párna
Az éjszakákon, ahol végigcsorog az álom, a papucsokon, amibe lépked a lábam
A csokoládén, ahová elbújt az édes, a képeken, ahogy úszik az élet
A fotelokon, ahogy alszik a macska, a táskákon, amibe a határidők vannak
Néma csönd van, mint a sivatagban.

2008.


Utazás


Végig utaztam a sokadik életem
Fehér buszban, lakik a kényelem
Fekete fák és fekete napok
Nem voltam egyedül
Ott voltunk mindannyian
Te is ott voltál
Láttalak
Ne menekülj el
Szeress még engem
Ezen a reggelen
Ajkadon ujjam ne mondj most semmit
Majd legközelebb most legyen elég ennyi.

2008.

Éhes

Nagyon éhes vagyok, a sarki könyvesboltban a könyvekre.
Nagyon éhes vagyok a munkára, a tisztességes munkára
Nagyon éhes vagyok a kedves szavakra, amiket mondtunk egymásnak
Ahogy szeretkeztünk a fürdőkádban
Nagyon éhes vagyok a nyugalomra, és a békére
Nagyon éhes vagyok egy nyugodtabb életre.

2008.


Vers

Nem lesz nagy gond
Tényleg így van: érzem
Jóra fordul minden,
Úgy, mint egy lányregényben
Bár nem lesz benne ámítás
Se könny, se gond, se fátyol
Szerelem lesz benne veled
Akár leírom ezt, százszor.

Hova futsz, itt vagyok
Hova futnék, ott vagyok
Szívem benne, a szemedben
Szíved benne, a szemedben.

2008.


Egy kurva vallomásához

Furulyázni megtanultál.
És most nagyon okos vagy
De ha amit most ide leírok ez művészet:
Én leszúrom magam.

2008.