Berninek küldött versek


Szia

Fekszünk a város szélén egy ágyba
A hajnalig tartó éjszakába
Fagyos hajnalok, a csikorgó angyalok
Szeretkezünk, dobjuk a holnapot.
Elalszunk.

Kinyitom a szemem
Kinyitod a szemed
Köszönök neked
Köszönsz nekem
Szia- mondom meztelenül.
Szia -mondod meztelenül.

2003.

Nincsen nekem

Nincsen nekem vágyam semmi
Csak valami hídon a holdra menni
Valami áron fegyverkezni
Nincs mit velem megbeszélni.

Nincsen nekem vágyam semmi
Csak egy cigire rágyújtani
Egy utcával arrébb menni
A madarakkal beszélgetni.

Nincsen nekem vágyam semmi
Csak a holdról nektek integetni
Hogy jól vagyok itt minden rendben
Innen fentről minden csendes.

Nincsen dolgom, semmi gondom
Ha szomorú vagyok, majd leugrom
Egy kanál lisztért
Egy csupor mézért
Egy mosolyért
Egy édes lányért.

Egyetlenegy vágyam maradt
Hogy szeretkezzünk, aztán maradj
Még egy kicsit velem édes
Szeretnék szeretni végre.

Nincs mit velem megbeszélni
Buborékot fújni, szívet enni
Velem maradt szeretett,
Velem maradt meghalt
Isten- ennyi.

2003.


Az alkony

Mint mindig leszáll az alkony,
És lecsukódik a szemed
Ha kiérünk a vizek végére lassan le is, csepereg,
Az összes halál rólam és ragyognak messzire a lelkek
És a csillagok körülöttünk az ég felé röpülnek.

Nincsen szélcsend, dünnyög magába a visszhang
És fut ez a hajó, mintha szívünkhöz volna tapadva
És halkan szól egy törött gitár valahol
Az ég tetején felgyullad a telihold.

2004.


Ragyogás

Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.

Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.

Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.

És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.

2006.

Egyetemes elv

Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?

A sétáló papírfecnik az utcán, amiket a szél fúj
Rendre
Vagy csak
Össze
Vissza.
És a földgolyó, amelyik ide –oda forog
Mert dolga van és már évezredek óta kitartóan, fortyog.

A vonat pontosan indul.
Én meg sűrűn lekésem.
A kifinomult áldozatok, azaz az örök késők, nyilván gondolatban már mindenhonnan rég elkéstek.

Az a sok száz könyv, a kisváros egyetlen könyvesboltjában,
Amit meg lehet venni,
El kell olvasni.
Azt hiszem azokból, amiket elolvastam, némelyiket néha tényleg jól megértem.
A születés például a legfontosabb dolog
A kéz hívásából hangot és mondatot faragtok
Ti az öregebbek,
Valamivel
Sokkal bölcsebbek,
Legalább milliónyi esztendővel
A fontos dolgok, a legfontosabbak.
Hogy honnan ismerem őket?
Talán soha nem ismertem egyet sem.

2006.

Fenevad

Sokan vagyunk lenn a földön, így azt hittem, hogy természetes,
Hogy beleöntjük egy nagy kosárba, a hiedelem szülte félelmeket.
Vettem is egy nagy zsákot éjjel, miután már a fenevad evett
Beleszúrtam az összes dárdát megyek, alszom majd holnap felkelek.

-Felébred-e a halálból a fenevad?
-nem hiszem tényleg, nem hiszem.
És összebújva alszunk reggelig, minden perc számít, azt hiszem.

2006.

Lenn a völgyben

Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben
Hogy legyen út, megtalálom
Hogy meg tudjuk beszélni, inhalálom
Hogy el tudjam mondani, kitalálom
Hogy fontos legyen a fölöslegest, eldobálom.

Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
A havas táj előtt
Fenn a térképen
Észak felé
Futnék egyedül
Fagyott lelkem reszket legbelül.

Visszafele futni
Lent a völgyben
A tenger felé
A sötét éjben
Hogy szimpatikusabb legyen minden
Hogy jobb ember legyek a szemedben
Hogy később, ha felemelem a telefont
Te is velem legyél, ha akarom
Hogy visszafele forogjon minden
Hogy kipróbáljam, hogy milyen lenne, ami most nincsen.
Hogy megértsem mit miért tettem
Hogy mindez miért szimpatikus
Arról fogalmam sincsen.

Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
Karácsonykor
A sötét éjben
Csak a hold világít
És a csillagok egyedül
A lelkem fázik belülről
Legbelül.

2006.


Köd

Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim kopognak a ködön előttem
Nem leszek már fiatalabb sem
Egy fa mellett alszom el ha megöregszem.

Létezik még terv így éjszakára
Ezért befekszem melléd a mély tengeri ágyba
Elúszom veled a tenger fenekéig
Összekoccan a lelkünk és elalszunk délig.

Hétvége van a lázálmok kertje
Felvillanó fények, ugráló ívek
Csöndajtó, csöndtévé, csöndfelhő
Lehull csupasz melledre, megértesz ennyiből,
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim csobbannak a tenyeredbe
Fiatalabb nem leszek
A mély tenger fenekén
A víz felszínén vihar
Idelenn simogató sötétség.

2006. november


Bonyolult

Bonyolult minden, úgy ahogy van,
Ami egyszerű az ki van fordítva
Majd mindegyik gondolat egyszer külön világosat kap
De beborít engem a sűrű iszap.

Ebben a mocsárban már régen jártam
Bonyolult innen az út fel a várba
Ahonnan ellátnék tényleg jó messzire
És innentől kezdve, sok fontos dolog
Lehetne célom de, bonyolult ez és el is mondom, hogy könnyebb legyen:
Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki vitt vizet a halott királylánynak?
Hogyan csinálta Éva utoljára
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?

Bonyolult ez, mint minden más ez a hasonlat is csupa nekifutás
Hátha feljutok vele ebbe a várba.

A mocsár szélén van egy lárva
Amiből most bújik kifele a pillangó
Fekete színű az éjszakától
Rengeteg van belőlük errefelé
És elvisz egy darabig felfelé.

Bonyolultabb már nem lehetne
A mese meséli önmagát, mert: nincs már mesélő meghalt ő is
De mégis valódi lett ez itt egy picit
Hogy ezt álmodom már hetek óta
Filmsorozatnak pont beillik a sorba.

Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki maradt ott éjszakára?
Hogyan csinálta Éva utoljára?
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?

2006.

Hazafele

Szaladok a buszra, mert el kell, hogy érjem
haza akarok érni, hogy még ébren lássalak téged
sokáig próbáltunk , majd egész éjszaka
mostanáig bújtattam a színházat a kirakatba.

Elvisz a busz majdnem hazáig
Leszállok róla, és térdig elázik
Az egész utca, a csendek boltja
Jó volna ha az eső hazahozna.
De megérkeztem az ajtó elé
kulcsom csörren a zárban
és ahogy belépek, tudom hogy az itthon: tiéd és enyém


Picit elkéstem, már régen alszol.
Bebújok melléd és nézlek.
És átölellek.
Felébredsz egy kicsit és simogatlak.
Szeretem ezeket az éjszakákat.

2007. febr.


Távirányító

A távirányítók tánca este indul el,
Ha nem találom meg őket,
A lelkünk emészti fel, pedig mind a ketten tudjuk:
Ez nem lehet annyira fontos
Leült a szívem melléd picit morgós és rongyos.

Sajnálom.

2007.

Nagyon este

Beleütköztem az éjszakába, és megint nem vagy itt
Felkapcsolom a villanyt, hogy átlássam mellettem
Éppen melyik cigizik
A jobbik vagy a rosszabbik angyal
Nekem melyik súg igazán
Neked melyik súg igazán
Árnyak köszönnek a szobánk falán.
Egy macska fekszik mellettem az ágyon
Nem látja, hogy hiányzol és odabújik mellém
És lángra lobbannak a férgek, búgnak a démonok
Vetkőzik az angyalok, a feketét, a fehéret
München messze van
Gondolsz –e rám
Messze vagy
Ránk szakad az éjszaka.

Máshol alszol egy kis szobában
Én itthon alszom a nagyszobában
Ruháid a szekrényben, illatod az ágyon
Ha hazajössz,
Ha hazajössz, már világosabbnak látszom.
Az angyalok is elmennek
Nem lesz gonosz senki
Amíg nem alszol mellettem
Elalszom és minden semmi.

2007. október

Rosszat álmodtam

Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
És minden napot elkábít.
Mert ahogy a hosszú téli estéken ülök az ágyon és nézem a 26 dolgomat és a 25 évem,
A kerekded formákat, a mandulaformájú szemedet
A mosolyodat,
A kicsi lelkedet
Amit már bántottam
Nagyon sokszor és könnyen,
De a Skorpió magába is szúr
Hogy neki se legyen könnyebb.
És bocsánatot kérek
Mert veszekedéstől kevesebb lesz
A lelkünkben a lélek.

Azt álmodtam, hogy bogár voltam, és lopakodtam utánad csöndben
Hogy ne halld meg a lépteimet, csak a fűben mentem
És halottam a hangodat, ahogy megint sírsz miattam
De bogár vagyok
Pici vagyok
És megint nem tudlak átölelni de, kérlek, ne haragudj meg érte.

Fölriadtam erre a képre éjjel
Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
Letépi az összes hajnalt, és fáradtan esik össze délre.
Nagyon rossz álom volt és már sokadik éjszaka
Hát hadd haljon meg végre: kikötözöm, felnégyelem és kiakasztom büntetésül a déli napsütésre.

2007. nov.


Szabadvers

Hiányzol nagyon.
Nem akarok szentimentálisnak tűnni de, néha kell valami ilyesmi is.
Sokszor veszekedünk, de nem tudlak elfelejteni.
Nagyon rossz hogy nem vársz haza.
Nem vagy velem, amikor fáj a fejem és én, sem vagyok veled, pedig neked is fájhat a fejed.
Lehet, hogy pont miattam.
Ne haragudj rám.
Ha a gondolat szállni tudna, már rég elküldtem volna.
De így is küldöm:
Hiányzik a nevetésed
A szomorúságod,
Az illatod
A gondolataid
A hangod
A karjaid
A szelídséged
A szíved
A lelked.
TE.
Egyszerűen Te hiányzol.

2007. nov.


MSN

Többnyire fáradtan ülök le a géphez.
Nagyon szeretlek, de nem tudom jól elmondani.

Nagyon elegem van a színjátszásból.
Túl sok benne az exhibicionizmus.
A „monodrámák” ha így folytatja: csak koldulni fog a mondatokkal.
Hiába rendezek és teszem a dolgomat, én vagyok mindenben a legrosszabb gondolat.
Nem tudom ezt sem elmondani nyugodtan, csak úszok az árral, valami nagy viharban.
Azt is tudom, hogy nem tudsz nekem segíteni, mert túl messze vagy, de megpróbálom elmondani, hogy mi nyomaszt.

Fizetem az albérletet igaz nem teljesen, a tulajnyanya ordítozik velem a posta előtt.
Kedvesnek kéne lenni a telefonba, és elviszi az energiámat ez is, mint a leveleket a posta.

Remélem, hazajössz még időben.
Mindig fáradtan ülök le a géphez.
Fejemen fejhallgató, az arcomba mikrofon
Nagyon szeretlek de, nem tudom elmondani…

2007. nov. eleje

Karácsony

Nagyon kicsi ez a világ
Karácsonykor még kisebb talán
Mégis mikor rád gondolok
Nagyobb lesz de, csak velünk forog
A múlt és a jelen körbe-körbe
Elszédülök és leülök egy kőre,
És onnan mondom, hogy:
Egy percre álljon meg minden
Hogy boldog karácsonyt kívánjak
Neked innen.

2007. dec. 7.