Nem örülök, mert meghalt Michael Jackson.Életében annyit bántották, hogy sokat, de persze minek.Bár az is igaz, hogy mindig azt bántják aki csinál valamit és kiáll valamiért.Például az afrikai gyerekekért,a föld állataiért, a minket körülvevő természetért.Majd egyszer megkérdezem hol baj ez?!Tuti , hogy ezzel nem valami gonoszat rakott a világ nyakára.Pont az ellentétét, a csupa jót.
Jó táncos volt és a zenéje is nagyon jó.Rengeteg akkord van a számaiban és nem könnyű gitáron eljátszani.Sőt!!!
Nyugodj békében Michael Jackson.
2009. június 27., szombat
2009. június 21., vasárnap
na, ja
na ja, hogy mindenféleképpen , több dolog is jár a fejembe.Ellentmondásokkal tele. Például , ahogy ezt ide leírom,ámbár lehetne ez érdekes, mert ez csak az ami szavak és bla-bla.Nyilván, most valami vigyorgós férne ide el, vagy pont az ellentéte valami szomorú.Jövőhéten Jim Morrison előadás lesz. Csináltam új késes jelenetet!Abba a darabba beleraktam azt , amit tudok egy párkapcsolatról.Legalábbis ez is egy olvasata a dolgoknak, jim Morrison versei meg helyére rakják a dolgokat.A végén sír a nő , azért sír amiért, de ahogy sír. Nem szeretem , ha egy nő sír.
Hát most ez jár a fejembe, mert most megyek próbálni mindezt.
Meg egy csomó minden más, ami most a szűkös időkeret miatt, mert mindjárt tényleg el kell menjek, nem fér ide bele. Legalábbis most.
Hát most ez jár a fejembe, mert most megyek próbálni mindezt.
Meg egy csomó minden más, ami most a szűkös időkeret miatt, mert mindjárt tényleg el kell menjek, nem fér ide bele. Legalábbis most.
2009. június 18., csütörtök
beállítások
Versek meg dolgok,
apró ,puha bolyhok,
pici kerek szörnyek
akik őrangyalokat ölnek,
a kedvenc filmem
a kedvenc könyvem
úgy vigyáztak rám , hogy olyan nincsen
sok kerek szörny
sokszor jószándékuak
nem velem vannak már rég elpusztultak
csak a könyvemet keresik
a kedvencet,
hogy abba találjanak rossz kedvet.
versek meg dolgok,
apró puha bolyhok,
a szerelem a fülemen
üldögél mert szeretne
közelebb kerülni hozzám
fülembe önti a formát,
és kezem az asztalon,
csók van az ajkamon,
butaság , ilyesmi tekereg a padlón,
gondolatról gondolatra szalad fel, a tarkón
ez meg az és főleg az,
hogy kit keresel, hát nem önmagad?!
versek meg dolgok,
blogba a molyhok,
szekrénybe ruhák
könyveken homlok,
elalszom így
szemüveg rajtam,
holnap újra
pénzt csinál a munka.
figyelj te szerelem,
azt se tudom , hol lehetsz.
2009.
Versek meg dolgok,
apró ,puha bolyhok,
pici kerek szörnyek
akik őrangyalokat ölnek,
a kedvenc filmem
a kedvenc könyvem
úgy vigyáztak rám , hogy olyan nincsen
sok kerek szörny
sokszor jószándékuak
nem velem vannak már rég elpusztultak
csak a könyvemet keresik
a kedvencet,
hogy abba találjanak rossz kedvet.
versek meg dolgok,
apró puha bolyhok,
a szerelem a fülemen
üldögél mert szeretne
közelebb kerülni hozzám
fülembe önti a formát,
és kezem az asztalon,
csók van az ajkamon,
butaság , ilyesmi tekereg a padlón,
gondolatról gondolatra szalad fel, a tarkón
ez meg az és főleg az,
hogy kit keresel, hát nem önmagad?!
versek meg dolgok,
blogba a molyhok,
szekrénybe ruhák
könyveken homlok,
elalszom így
szemüveg rajtam,
holnap újra
pénzt csinál a munka.
figyelj te szerelem,
azt se tudom , hol lehetsz.
2009.
tudom mit akarok ezzel mondani
1."Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember."
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2."Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket."
Pat Conroy
3."Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."
Charlie Chaplin
4."A humor a szeretet kifejezése, amely mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz, mert megakadályozza, hogy a kelleténél komolyabban vegyük magunkat."
Jacques Dufilho
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2."Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket."
Pat Conroy
3."Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."
Charlie Chaplin
4."A humor a szeretet kifejezése, amely mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz, mert megakadályozza, hogy a kelleténél komolyabban vegyük magunkat."
Jacques Dufilho
2009. június 16., kedd
ami
Amivel mondjuk törődhetnék a mai nap , az az a sok szar ami a nyakamba ömlik.De lehet ,hogy vanília az, csak nekem úgy tűnik hogy szar.Szomorú vagyok , mert szeretnék egy csomó mindent csinálni, netán a moziba is elmenni, de ha mindenkit én hívok mindenfele az olyan , mintha kuncsorognék , hogy legyen már valami.Na igen, egyébként meg mindig is így volt,mert nem bírok a seggemen ülni.Munka után meg pláne nem.Sőt munkába se nagyon.
Nem veszem föl a spongyabobos pólómat , mert csak szomorú leszek tőle.Na ugye, hogy nem is olyan vanilia az , hogyha már ilyeneken gondolkodik az ember.
Tegnap képzeljétek el(öt perc se és kiröhögöm magam)ittam vanília turmixot, hát jó szar volt.Tulajdonképpen trópusi turmixot akartam inni , csak elfogyott a banán.Ennek ellenére a vanília felgerjeszti azt elfojtott ilyen -olyan indulatokat.Például, hogy lehetne édesebb is ez az élet.De milyen szépek szegeden a nők!
No hát majdnem tiszta hot magazint csináltam itt.Írok fontos dolgokat is majd.Különben is az Artstab honlapján, ez egy értelmes blogként van behirdetve.Mondjuk ettől még amit ide leírtam értelmes is amit ide leírtam:)Semmivel sem kevesebb, mint egy vers vagy mi.
Szóljon , ha valaki vaniliamaradványokat látna a nyakam körül.Szigorúan ide vagy emailbe.
Nem veszem föl a spongyabobos pólómat , mert csak szomorú leszek tőle.Na ugye, hogy nem is olyan vanilia az , hogyha már ilyeneken gondolkodik az ember.
Tegnap képzeljétek el(öt perc se és kiröhögöm magam)ittam vanília turmixot, hát jó szar volt.Tulajdonképpen trópusi turmixot akartam inni , csak elfogyott a banán.Ennek ellenére a vanília felgerjeszti azt elfojtott ilyen -olyan indulatokat.Például, hogy lehetne édesebb is ez az élet.De milyen szépek szegeden a nők!
No hát majdnem tiszta hot magazint csináltam itt.Írok fontos dolgokat is majd.Különben is az Artstab honlapján, ez egy értelmes blogként van behirdetve.Mondjuk ettől még amit ide leírtam értelmes is amit ide leírtam:)Semmivel sem kevesebb, mint egy vers vagy mi.
Szóljon , ha valaki vaniliamaradványokat látna a nyakam körül.Szigorúan ide vagy emailbe.
2009. június 15., hétfő
nagyonmindenfontos
Amit ide leírok, friss magyarázata a címnek.Mármint a blog nevének.Jól van ezt, is sikerült így megfogalmazni.:)
Azért versek vannak itt első körben, mert az már félig olyan , mint a blogírás.Némelyik verset amikor írtam, akkor még internet se nagyon volt, nemhogy blog.Szóval ez egy felület, amibe lehet írni nekem.Későbbiekben ugyanígy versek is lesznek fönt a közelmúltból,vagy éppen mostanról.Ezek a versek fontosak , mert belőlem jöttek ki ezek a mondatok, és nagyon sok vershez rengeteg emlék fűz, vagy beugrik mikor újra elolvasom.
Nem érzem akkora majomnak magam, hogy ezt ide kiraktam és mentegetőzni se fogok a versek tartalma miatt,Olyanok amilyenek.
Nyilván, nem tagadom szeretném kivédeni azt a problémát is miszerint csak ökörködni vagyok képes, meg vihogtatni másokat és semmit nem veszek komolyan.Előfordul velem ,hogy akkor is nevetek és mosolygok amikor egyáltalán nincs jó kedvem, vagy semmi okom se lenne mosolyogni.Sajnos sokan félreértik ezt az egész nevetősdit.Azt hiszik idiótáskodni érek csak rá.
Egyébként meg fontos a nevetés.Anélkül egy nagy rakás szar ez a sárgolyó.
Azért versek vannak itt első körben, mert az már félig olyan , mint a blogírás.Némelyik verset amikor írtam, akkor még internet se nagyon volt, nemhogy blog.Szóval ez egy felület, amibe lehet írni nekem.Későbbiekben ugyanígy versek is lesznek fönt a közelmúltból,vagy éppen mostanról.Ezek a versek fontosak , mert belőlem jöttek ki ezek a mondatok, és nagyon sok vershez rengeteg emlék fűz, vagy beugrik mikor újra elolvasom.
Nem érzem akkora majomnak magam, hogy ezt ide kiraktam és mentegetőzni se fogok a versek tartalma miatt,Olyanok amilyenek.
Nyilván, nem tagadom szeretném kivédeni azt a problémát is miszerint csak ökörködni vagyok képes, meg vihogtatni másokat és semmit nem veszek komolyan.Előfordul velem ,hogy akkor is nevetek és mosolygok amikor egyáltalán nincs jó kedvem, vagy semmi okom se lenne mosolyogni.Sajnos sokan félreértik ezt az egész nevetősdit.Azt hiszik idiótáskodni érek csak rá.
Egyébként meg fontos a nevetés.Anélkül egy nagy rakás szar ez a sárgolyó.
2009. június 14., vasárnap
Briginek küldött versek
Újévi kíváncsi vers
Fölakasztom a kabátom a fogasra.
Hozzád jöttem.
Ez a vers is a vállamon ül és, most mindent tudni szeretne,
ha volna rá annyi ideje
ahhoz ,hogy bennünket keressen a sötét éjszakába
de ránk borul a hajnal
és ott talál bennünket az ágyba.
Befütyül egy kicsit a szél az ablakon,
vagy csak ez a vers nézett be a felkelő nappal
tényleg nem tudom.
Képzelem
az olvasó, aki olvassa a verset,
Lámpafénynél , lába alatt pamutszőnyeg
kutatja rajtam , hogy hova tettem a lényeget,
hát tényleg mi lenne most a lényeg: a híradók, a mínusz fokok,
és ez az újév és vele a jókívánságok?
De hovatovább, nagyon messzire nem látok.
Csak ez a vers bújt be közénk,
tudósítva arról,hogy valaha éltünk,
te és én.
2009.jan
Klasszikus vers
Becsuktam a szememet, mert sohasem repülhetek,
az utak pedig porosak, hova vezetnek nem tudtam,
ma sem tudom igazán,aki keresgél, az rátalál,
a vizekre a forrásokra, az erdőben, az álomra.
Becsuktam a szememet.
Ez a mondat egy klasszikus vers eleme,
kell a kérdés, kell a válasz
ha elbújnék, még megtalálhatsz
fáj a gyomrom, de ver a szívem
egészségben ahogy éltem.
Becsuktam a szememet
de nem láttam még eleget
se többet , se keveset.
A mozgólépcsőn lefele
megy ez a vers messzire.
Ha becsuktam a szememet
szebbek lettek az elemek.
de minek így ez a versemény,
nincs benne semmi esemény
az unalomig tekerhetném:
És most fel a fára. le a földre
gyerekként összegömbölyödve az erdőben,
aztán az otthonunk előtt a fűben.
Ez csak emlék!-mondom magamnak
Átölellek,
kinyitom a szememet
téged látlak és nevetek.
2009.január
Hideg helyett
Nagyon hideg van, befagynak az ablakok.
A gondolatokra gondolok, amiket elmondtam.
Hogyan hatott rád Kedves?
Emiatt tekeregnek ezek a sorok,
mint a kígyók, ha zsákmányt várnak,
úgy ugrom neki ennek a világnak.
Mert lennie kell ennek, meg annak,
beszélgetésnek és szép szavaknak.
Nagyon fontos mindez, úgy érzem.
Mire hazaérek, az jut eszembe, ha várna valaki haza
elmesélném neki mindezt.
Ma is rád gondoltam.
2009. január
Repülő fölöttem
Olyan nehéz itt benn minden,
egy repülő húz el fölöttem,
bárcsak a jövőre látnék rá végre
-legalább egy picit-
a válaszok nem jönnek
a kérdés pedig itt ragadt.
Egy barlangban ülök
fény ritkán van, és ami beszűrődik, elakad.
Neked mi a kedvenc színed?
Nekem a kék és a piros.
Szereted-e a virágot?
szereted-e ha simogatlak, ha hozzád bújok, ha betakarlak
ha elalszol,átölellek
mennyi fény van belül benned!
Látom, hogy néha bennem is látszik, hogy maradt valami
azok után, és ami volt, és amiért történt,
és látom, hogy szaladnak el a barlangból a gonosz törpék
messze el innen.
Pedig annyira szerettek itt, a barlangban, a mocsárban,
mindig legalább fél lábbal a nap előtt.
Most menekülnek.
Olyan könnyű lett itt benn minden
egy repülő húz el fölöttem
gondolok a jövőre , tervezgetek , nézek előre.
És a jó dolgoknak súlya lesz:
erdő, madárfütty , gitár , virág.
És a jó dolgoknak súlya lesz, még akkor is, ha tudom,
hogy merre van ez a barlang
ahol a mocsár a lelkemet akarja.
Keveset találok oda vissza,
szó se róla, és tiszta,
tiszta újra minden
2009 ma innen.
2009. február
Tíz óra negyvenöt perc
Ekkor gurul az utolsó busz szegedről Makó felé.
Ez a doboz,
ami gurul,
el tőled messzire.
Gondolsz-e majd rám?
Csörgeted-e a telefont?
Belegurul ez a doboz a semmibe.
nagyon egyedül vagyok , és gondolok rád.
Megcsörgetem a telefont.
Születésnapodra ajándék: a csók mellé a szeretet.
2009. március
A reggeli kávé
A reggeli kávétól, általában fáj a gyomrom, de ha itt vagy velem már nem is annyira,
s viszek be neked is hogy szétfújja az álmodat a nappal illata.
Gondolkodni nincs kedvem, jó ez így pontosan így.
Fogalmam sincs szerelem-e,
ami tudok, hogy jól érzem magam veled,
a kávéból gőzölög a szeretet.
2009. március
Hazafelé
Csak tele lett a busz, amivel elindultam haza,
mert mindenkinek van otthona.
S nem esik az eső
ma szép az idő
ahogy telik veled, kedves csakis veled.
Naplót írsz most biztos és írsz néhány sort rólam,
és ágyadban a mókus,
az a kis plüss amit neked adtam
és hiába könyveknek, amiket olvastam,
mind haszontalan
neked adtam valamit és nem azért, hogy visszakapjam.
Messze vagy, otthon.
nem felejtem el, ahogy a kezemet fogtad,
és úgy aludtál el.
és úgy aludtam el
dörgött az ég és esett az eső.
Annyi fontosat akartam mondani, de csak átfolyt rajtam a szó
mint a hajó a vízen, mint ereimben a vér , mint ereidben a vér.
Jó volt érezni az illatod,
-ide kéne írni valami hasonlatot,-
ahogy aludtál velem, és ahogy hozzám bújtál
ahogy simogattál, ahogy simogattalak
nem is kell keresni ide hasonlatot,se valami képet
Többet mondanak ezek a betűk és belőlük a mondatok.
2009.április
Beszélgetni
Csak azt ne hidd, hogy csak én vagyok
s csak mondom és szövöm a mondatot
mint a pára , ahogy az ablakra száll
ahogy fekszik a könny a kispárnán
ahogy nyugszik a holdfény az asztalon
sétál a gondolat ,de jól tudom
te nem vagy olyan, mint én.
Mégse hidd kérlek, hogy csak én vagyok
nem azért beszélek és bonyolítok
csak azért hogy megérts
csak azért hogy elérj
fontosnak tűnt, már akkor is
ebben nem változott mára semmi
nem önző vagyok , nem azért teszem
hogyan magyarázzam el , hogy jókedved legyen
hogy higgy magadban , és bennem is
de főleg magadban és álljon itt
egy csokor mondat vagy akármi
Csak szeretnélek átölelni.
Sétál a terv is, láttam már ilyet
de a logika buta és suta ide
se ereje , se hangja
puszta észérv , és nem hiszek neki
akkor se , ha futna , ha ütne , ha nekem szaladna.
Hiába , sok mindent érzek
és egy párkapcsolatban nem a terv a lényeg
se a logika
se a taktika
ezeket marja szét az idő vasfoga
és végül már bánod, hogy szoba elegyedtél velük.
Hogy magyarázzam el, hogy jókedved legyen
és higgy magadban , és bennem is
főleg magadban
és álljon itt
egy csomó mondat vagy akármi
Csak át szeretnélek téged ölelni.
2009.április 28.
Újévi kíváncsi vers
Fölakasztom a kabátom a fogasra.
Hozzád jöttem.
Ez a vers is a vállamon ül és, most mindent tudni szeretne,
ha volna rá annyi ideje
ahhoz ,hogy bennünket keressen a sötét éjszakába
de ránk borul a hajnal
és ott talál bennünket az ágyba.
Befütyül egy kicsit a szél az ablakon,
vagy csak ez a vers nézett be a felkelő nappal
tényleg nem tudom.
Képzelem
az olvasó, aki olvassa a verset,
Lámpafénynél , lába alatt pamutszőnyeg
kutatja rajtam , hogy hova tettem a lényeget,
hát tényleg mi lenne most a lényeg: a híradók, a mínusz fokok,
és ez az újév és vele a jókívánságok?
De hovatovább, nagyon messzire nem látok.
Csak ez a vers bújt be közénk,
tudósítva arról,hogy valaha éltünk,
te és én.
2009.jan
Klasszikus vers
Becsuktam a szememet, mert sohasem repülhetek,
az utak pedig porosak, hova vezetnek nem tudtam,
ma sem tudom igazán,aki keresgél, az rátalál,
a vizekre a forrásokra, az erdőben, az álomra.
Becsuktam a szememet.
Ez a mondat egy klasszikus vers eleme,
kell a kérdés, kell a válasz
ha elbújnék, még megtalálhatsz
fáj a gyomrom, de ver a szívem
egészségben ahogy éltem.
Becsuktam a szememet
de nem láttam még eleget
se többet , se keveset.
A mozgólépcsőn lefele
megy ez a vers messzire.
Ha becsuktam a szememet
szebbek lettek az elemek.
de minek így ez a versemény,
nincs benne semmi esemény
az unalomig tekerhetném:
És most fel a fára. le a földre
gyerekként összegömbölyödve az erdőben,
aztán az otthonunk előtt a fűben.
Ez csak emlék!-mondom magamnak
Átölellek,
kinyitom a szememet
téged látlak és nevetek.
2009.január
Hideg helyett
Nagyon hideg van, befagynak az ablakok.
A gondolatokra gondolok, amiket elmondtam.
Hogyan hatott rád Kedves?
Emiatt tekeregnek ezek a sorok,
mint a kígyók, ha zsákmányt várnak,
úgy ugrom neki ennek a világnak.
Mert lennie kell ennek, meg annak,
beszélgetésnek és szép szavaknak.
Nagyon fontos mindez, úgy érzem.
Mire hazaérek, az jut eszembe, ha várna valaki haza
elmesélném neki mindezt.
Ma is rád gondoltam.
2009. január
Repülő fölöttem
Olyan nehéz itt benn minden,
egy repülő húz el fölöttem,
bárcsak a jövőre látnék rá végre
-legalább egy picit-
a válaszok nem jönnek
a kérdés pedig itt ragadt.
Egy barlangban ülök
fény ritkán van, és ami beszűrődik, elakad.
Neked mi a kedvenc színed?
Nekem a kék és a piros.
Szereted-e a virágot?
szereted-e ha simogatlak, ha hozzád bújok, ha betakarlak
ha elalszol,átölellek
mennyi fény van belül benned!
Látom, hogy néha bennem is látszik, hogy maradt valami
azok után, és ami volt, és amiért történt,
és látom, hogy szaladnak el a barlangból a gonosz törpék
messze el innen.
Pedig annyira szerettek itt, a barlangban, a mocsárban,
mindig legalább fél lábbal a nap előtt.
Most menekülnek.
Olyan könnyű lett itt benn minden
egy repülő húz el fölöttem
gondolok a jövőre , tervezgetek , nézek előre.
És a jó dolgoknak súlya lesz:
erdő, madárfütty , gitár , virág.
És a jó dolgoknak súlya lesz, még akkor is, ha tudom,
hogy merre van ez a barlang
ahol a mocsár a lelkemet akarja.
Keveset találok oda vissza,
szó se róla, és tiszta,
tiszta újra minden
2009 ma innen.
2009. február
Tíz óra negyvenöt perc
Ekkor gurul az utolsó busz szegedről Makó felé.
Ez a doboz,
ami gurul,
el tőled messzire.
Gondolsz-e majd rám?
Csörgeted-e a telefont?
Belegurul ez a doboz a semmibe.
nagyon egyedül vagyok , és gondolok rád.
Megcsörgetem a telefont.
Születésnapodra ajándék: a csók mellé a szeretet.
2009. március
A reggeli kávé
A reggeli kávétól, általában fáj a gyomrom, de ha itt vagy velem már nem is annyira,
s viszek be neked is hogy szétfújja az álmodat a nappal illata.
Gondolkodni nincs kedvem, jó ez így pontosan így.
Fogalmam sincs szerelem-e,
ami tudok, hogy jól érzem magam veled,
a kávéból gőzölög a szeretet.
2009. március
Hazafelé
Csak tele lett a busz, amivel elindultam haza,
mert mindenkinek van otthona.
S nem esik az eső
ma szép az idő
ahogy telik veled, kedves csakis veled.
Naplót írsz most biztos és írsz néhány sort rólam,
és ágyadban a mókus,
az a kis plüss amit neked adtam
és hiába könyveknek, amiket olvastam,
mind haszontalan
neked adtam valamit és nem azért, hogy visszakapjam.
Messze vagy, otthon.
nem felejtem el, ahogy a kezemet fogtad,
és úgy aludtál el.
és úgy aludtam el
dörgött az ég és esett az eső.
Annyi fontosat akartam mondani, de csak átfolyt rajtam a szó
mint a hajó a vízen, mint ereimben a vér , mint ereidben a vér.
Jó volt érezni az illatod,
-ide kéne írni valami hasonlatot,-
ahogy aludtál velem, és ahogy hozzám bújtál
ahogy simogattál, ahogy simogattalak
nem is kell keresni ide hasonlatot,se valami képet
Többet mondanak ezek a betűk és belőlük a mondatok.
2009.április
Beszélgetni
Csak azt ne hidd, hogy csak én vagyok
s csak mondom és szövöm a mondatot
mint a pára , ahogy az ablakra száll
ahogy fekszik a könny a kispárnán
ahogy nyugszik a holdfény az asztalon
sétál a gondolat ,de jól tudom
te nem vagy olyan, mint én.
Mégse hidd kérlek, hogy csak én vagyok
nem azért beszélek és bonyolítok
csak azért hogy megérts
csak azért hogy elérj
fontosnak tűnt, már akkor is
ebben nem változott mára semmi
nem önző vagyok , nem azért teszem
hogyan magyarázzam el , hogy jókedved legyen
hogy higgy magadban , és bennem is
de főleg magadban és álljon itt
egy csokor mondat vagy akármi
Csak szeretnélek átölelni.
Sétál a terv is, láttam már ilyet
de a logika buta és suta ide
se ereje , se hangja
puszta észérv , és nem hiszek neki
akkor se , ha futna , ha ütne , ha nekem szaladna.
Hiába , sok mindent érzek
és egy párkapcsolatban nem a terv a lényeg
se a logika
se a taktika
ezeket marja szét az idő vasfoga
és végül már bánod, hogy szoba elegyedtél velük.
Hogy magyarázzam el, hogy jókedved legyen
és higgy magadban , és bennem is
főleg magadban
és álljon itt
egy csomó mondat vagy akármi
Csak át szeretnélek téged ölelni.
2009.április 28.
2009. június 13., szombat
Szóval
Szóval itt ülök és hallgatom ezt az ostoba rádiót.Mindegy ,néha a makói buszmegálló restijéből írok, bár ez az első alkalom.Nem én iszom csak makón így mennek a dolgok, itt így lehet internetezni. Na de azért modern ez nem?A lényeg hogy van lehetőség rá.Mostmár teljes a 2008-as versfolyam itt a blogon. Most már az időben igazán közeliek jönnek. Jó olvasgatást és böngészősdit, végül is azért van a vers , hogy elolvassuk.Bocsánat a demagóg reklámért , de néha szükség van a kocsog marketingra.
Ki akarom rakni
Hiába minden, talán abba kéne hagyni
A mosolygást, a zenét, a táncot.
Abba kellene hagyni.
Nincs kutyám, de van egy macskám.
Reményem nincs csak egy gyertyám,
Bevilágítja az éjszakát, de visszaszaladnék csak vissza, hogy úgy lásd:
Tettem én jót is veled, hogy nem hiába könnyezek és lepereg az arcom,
Málik és szakad ezer darabra, mert összetörtem magamat és téged a szavakba,
Amiket mondtál, amiket mondtam
Amiken sírtál de én nem tudtam.
Nagyon mélyre le vagyunk taszítva
Egy falat kenyér sincs már a lakóknak
Az angyaloknak, a meséknek
A napsütésnek, a zenének,
Az illatodnak, a szerelmünknek.
A démonainknak a kert végébe van mit enniük.
El is zavarnám őket, kifele a pillanatba, a sötét űrbe, a süket csöndbe, a szeretetlenségbe, az éhezésbe, a gondok közé, emberi létünk legundorítóbb mocska fölé.
Ezt edd, meg ha tudod , nyeld le, tessék , itt van, látod: ez is olyan mint a többi ha már létezik meg kell enni.
Nyeld le a rosszat is, csak bátran nem kell kanál hozzá, hidd el vidáman fog forogni a szádban.
Megtömlek, mint egy libát, ha nem kell, amit főztél,
Tessék finom és most lásd be: mennyire győztél.
Látod semmit sem értél.
2008.
Csönd
Miért jöttem haza?
Bele ide a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim
A biológiai órám.
És ahogy keletkeznek meg nem magyarázva
A könnyeim, ahogy csorognak az arcomon
Ezen bonyolult biológiai maszlagon.
A tévén, a kapcsolókon, az ablakon, azon a fémszálas üvegdróton
A cigiken, amit ma elszívtam, az öngyújtón, amikor rágyújtottam
A füstön, ami kúszik kábán a szobában, a könyvek a polcokon, egymásutánban. ,
A lámpákban folyik az áram, az ágyakon, ahogy fekszik a párna
Az éjszakákon, ahol végigcsorog az álom, a papucsokon, amibe lépked a lábam
A csokoládén, ahová elbújt az édes, a képeken, ahogy úszik az élet
A fotelokon, ahogy alszik a macska, a táskákon, amibe a határidők vannak
Néma csönd van, mint a sivatagban.
2008.
Utazás
Végig utaztam a sokadik életem
Fehér buszban, lakik a kényelem
Fekete fák és fekete napok
Nem voltam egyedül
Ott voltunk mindannyian
Te is ott voltál
Láttalak
Ne menekülj el
Szeress még engem
Ezen a reggelen
Ajkadon ujjam ne mondj most semmit
Majd legközelebb most legyen elég ennyi.
2008.
Éhes
Nagyon éhes vagyok, a sarki könyvesboltban a könyvekre.
Nagyon éhes vagyok a munkára, a tisztességes munkára
Nagyon éhes vagyok a kedves szavakra, amiket mondtunk egymásnak
Ahogy szeretkeztünk a fürdőkádban
Nagyon éhes vagyok a nyugalomra, és a békére
Nagyon éhes vagyok egy nyugodtabb életre.
2008.
Vers
Nem lesz nagy gond
Tényleg így van: érzem
Jóra fordul minden,
Úgy, mint egy lányregényben
Bár nem lesz benne ámítás
Se könny, se gond, se fátyol
Szerelem lesz benne veled
Akár leírom ezt, százszor.
Hova futsz, itt vagyok
Hova futnék, ott vagyok
Szívem benne, a szemedben
Szíved benne, a szemedben.
2008.
Egy kurva vallomásához
Furulyázni megtanultál.
És most nagyon okos vagy
De ha amit most ide leírok ez művészet:
Én leszúrom magam.
2008.
Hiába minden, talán abba kéne hagyni
A mosolygást, a zenét, a táncot.
Abba kellene hagyni.
Nincs kutyám, de van egy macskám.
Reményem nincs csak egy gyertyám,
Bevilágítja az éjszakát, de visszaszaladnék csak vissza, hogy úgy lásd:
Tettem én jót is veled, hogy nem hiába könnyezek és lepereg az arcom,
Málik és szakad ezer darabra, mert összetörtem magamat és téged a szavakba,
Amiket mondtál, amiket mondtam
Amiken sírtál de én nem tudtam.
Nagyon mélyre le vagyunk taszítva
Egy falat kenyér sincs már a lakóknak
Az angyaloknak, a meséknek
A napsütésnek, a zenének,
Az illatodnak, a szerelmünknek.
A démonainknak a kert végébe van mit enniük.
El is zavarnám őket, kifele a pillanatba, a sötét űrbe, a süket csöndbe, a szeretetlenségbe, az éhezésbe, a gondok közé, emberi létünk legundorítóbb mocska fölé.
Ezt edd, meg ha tudod , nyeld le, tessék , itt van, látod: ez is olyan mint a többi ha már létezik meg kell enni.
Nyeld le a rosszat is, csak bátran nem kell kanál hozzá, hidd el vidáman fog forogni a szádban.
Megtömlek, mint egy libát, ha nem kell, amit főztél,
Tessék finom és most lásd be: mennyire győztél.
Látod semmit sem értél.
2008.
Csönd
Miért jöttem haza?
Bele ide a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim
A biológiai órám.
És ahogy keletkeznek meg nem magyarázva
A könnyeim, ahogy csorognak az arcomon
Ezen bonyolult biológiai maszlagon.
A tévén, a kapcsolókon, az ablakon, azon a fémszálas üvegdróton
A cigiken, amit ma elszívtam, az öngyújtón, amikor rágyújtottam
A füstön, ami kúszik kábán a szobában, a könyvek a polcokon, egymásutánban. ,
A lámpákban folyik az áram, az ágyakon, ahogy fekszik a párna
Az éjszakákon, ahol végigcsorog az álom, a papucsokon, amibe lépked a lábam
A csokoládén, ahová elbújt az édes, a képeken, ahogy úszik az élet
A fotelokon, ahogy alszik a macska, a táskákon, amibe a határidők vannak
Néma csönd van, mint a sivatagban.
2008.
Utazás
Végig utaztam a sokadik életem
Fehér buszban, lakik a kényelem
Fekete fák és fekete napok
Nem voltam egyedül
Ott voltunk mindannyian
Te is ott voltál
Láttalak
Ne menekülj el
Szeress még engem
Ezen a reggelen
Ajkadon ujjam ne mondj most semmit
Majd legközelebb most legyen elég ennyi.
2008.
Éhes
Nagyon éhes vagyok, a sarki könyvesboltban a könyvekre.
Nagyon éhes vagyok a munkára, a tisztességes munkára
Nagyon éhes vagyok a kedves szavakra, amiket mondtunk egymásnak
Ahogy szeretkeztünk a fürdőkádban
Nagyon éhes vagyok a nyugalomra, és a békére
Nagyon éhes vagyok egy nyugodtabb életre.
2008.
Vers
Nem lesz nagy gond
Tényleg így van: érzem
Jóra fordul minden,
Úgy, mint egy lányregényben
Bár nem lesz benne ámítás
Se könny, se gond, se fátyol
Szerelem lesz benne veled
Akár leírom ezt, százszor.
Hova futsz, itt vagyok
Hova futnék, ott vagyok
Szívem benne, a szemedben
Szíved benne, a szemedben.
2008.
Egy kurva vallomásához
Furulyázni megtanultál.
És most nagyon okos vagy
De ha amit most ide leírok ez művészet:
Én leszúrom magam.
2008.
ide igért versek 2008-ból. Még mindig nem teljes.
2008.
Cigaretta
Csak a test,
és a cigaretta,
as harmadik a sorban
ez gyújtja lángra a szívem újra
az ezer kilogramm súlya
ami a gyomromban,s tudja,
az orvos és én, hogy mitől,
és csak nézi
hogy fogadom el , hogy már nem vagy velem.
Csak az emlék néz vissza,
tükröt tart a jövőbe
és húzza a szívemen megint a tűt,
csak a test meg a cigaretta ,
a harmadik a sorban,
kívántatja megint, hogy legyél velem újra.
Csak hideg ne legyen
csak felébredni ne kelljen
csak legyen végre nyugalom és béke
csak édesanyád is szeressen meg végre
csak bújj ide hozzám,
csak érints meg
és újra az a tél és tavasz jön el.
Nem morgok, soha többet semmin igazán.
2008.
Álomfejtés
Értem amit mondasz. ahogy alszom az ágyon,
értem amit álmodsz,
ébredéskor is álmokat látok.
Filmeket nézek,
nem táncolok
mélyre süppedek
atomok súrolják a lábam.
itt az utolsó kísértés
fenn valami hegyen
de ezúttal leesett minden
szét is törik darabokra
talpra érkezem a betonra.
A könyvek már nem segítenek
az álomcsapdák még igen
a hajnalok ragyognak
szavak folynak lenn a patakban
evolúciót etetnek a halakkal,
leesik az ősz
leesik a tél
újra sötétség
puha ágyam
mély paplanom
a szendergő macska a karomon
a lélek illata
a szám íze
az a nő akit szerettem
álmomban megint szeretett
az a csönd ami körülvesz.
Ez a reggel
nyitott szemem a párnán
a testem automatikusan kel fel
és a rossz álmok kalitkába vagy kukába.
2008.
Otthonos
Elindulok, hogy ne otthon legyek,
mert attól félek , hogy már nem szeretsz
hiába gondolkodom karácsonykor
te nem felejtkezel el a szomorúságról.
a hiba már magától jön
s valaki rábeszél a fejedre minden rosszat,
a könyörtelen rosszat.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb
a szélnél meg a bánatnál,
hogy észrevedd mennyire hiányoztál.
Az otthonunk már nem a mienk
csak az enyém
kemény pénzeket most hiába fizetnék
reggel cigi és natúr joghurt
és könyvet olvasok ami a szeretetről szól.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb,
a szélnél, és a bánatnál
hogy szerettelek, de nincs tovább.
2008.
Buszon
Sűrűn esik errefelé
a doboz gurul hazafelé
a megfázás a tüdőbe
kapar a torkom előre,
persze haza megint hátrafelé
gurul a táj is visszafelé
a szívem is egyenletesen ver
a szemem viszket
a lelkem forgat
egy esőcsepp koppan a doboz tetején nagyon halkan.
Befelé csorog az idő a csavarokon és a réseken,
cammog és zümmög
lassan lépdel , sose áll meg.
Ezen az unalmas, de nyugodt helyen,ha fáradtan is, de rám találhatnál.
2008.
Még messzebbre
Messze van, még az éjszaka csak tartson ki addig a vér szaga,
szülessen újjá a fontos dolgok mindegyike,
jusson eszembe a szívemet hol felejtettem
pont melyik ábrándban
a gonosz múltban
a takaródban
az illatodban,
a parfümödön
a nyelved hegyén,
szegeden
2007 telén.
Csak sokáig tartson az éjszaka
ha már megérkezett lökjön bele
messzire, az álmokba.
Álmomban a lakásig
kulcs a zárban van ismét
és nyitom az ajtót
te sütsz a konyhában , valami finomat
és már a tíz körmömet kezemtől a lábamig lerágtam
hogy most jól alakuljon az egyszer minden
hogy mondd, hogy szeretsz, ahogy a konyhába értem
és minden álarc ott hulljon le rólunk
és bár olvadni kezd körülöttünk minden
csak mi maradun ketten
és havat hordjon arra a szél
Mert nincs már ház , se lakás, se gerenda ,
se bérleti díj , se tévé, se távkapcsoló
nincs semmi
nincs semmi a fejünk fölött
csak a hold és a csillagok
és innen kilátni végre az űrbe
a végtelen messzeségbe,
és ott van valaki odafent
és látja hogy hol tartunk idelent
és nem kell tennie semmit, mert nem követelhetek
de mondom neked szeretnék veled lenni
sokáig még kis kedvesem.
2008.
Tanulni
Sokat kellene látni a jóból, esetleg többet
azért csak , hogy jobban legyek
nem tudom, ki tudna segíteni nekem.
Azt hiszem, nagyon kevesen, vagy inkább senki sem
csak én magamon.
Most is magam vagyok, vagyis egyedül
nem gondoltam volna, hogy előlem így menekülsz.
nem tudok már szeretni, meg kéne tanulni újra szeretni.
2008.
Gömbölyű bolygó
Semmi sincs rendben, úgy elérném a kezed,
nem másét csak a tiedet
ahogy jönnek a viharfelhők, úgy engednélek el,
mint esőt a felhő.
ha szeretni támad kedved,
legyél megint az enyém
a vénasszonyok nyarán,
az erdőben,
ahol csak a madarak bámulnak,
folyó folyik mellettünk,
le a bolygóról
mert annyira gömbölyü lehetne minden,
s most az olvasó kérdezi és sejti mi lehet a válasz: nincs értelme ennek,
álmodozni csak fiatalabbak szoktak,
vettem eső után köpönyeget,hogy ebben az űrben
ne csöpögjön rám semmi
a folyó se a bolygóról,
ahol bámulnak a madarak
az erdőben, a vénasszonyok nyarán
legyél megint az enyém
ha szeretni támad kedved
mint esőt a felhő
úgy engednélek el
ahogy jönnek a viharfelhők,
csak a te kezedet fognám meg
senki másét
semmi sincs rendben,
újra leöntöm magam kávéval
nem véletlenül inkább csak tudatosan
semmi sincs rendben
csak úgy tűnik
nem foglalkozom vele
de nem felejtettem el,
hogy mennyire szerettelek
ha sokszor rosszul
ha sokszor jól,
de szerettelek.
2008.
Valódi
a valódi kellene, vagyis az igazi
a szívem kellene a valódi
a lelked simogatnám ha valódi amit irántad az érzek
s az igaz, te leszel nekem
nem csak: Csont és bőr ,és belek és ruha, egy igazi bilógiai csoda.
Annál több
a pillanaton túli idő
egy igazi nő , egy igazi szívvel, egy igazi mosolyjal
valódi bánattal, valódi örömmel.
2008.
Értelmes mondatok
Nektek írom ezt, a levelet,
a könnyekből csak ez lehet,
a harcokból sem lett semmi,
a rímekből is elég ennyi.
Értelmes mondatok jönnek sorjában
nem foglalkozom magammal
a kést fordítva fogom,
rátok szegezem, mert ez is tudom,
bár szerintem nem ez az önbizalom.
Hova tűnt el a bizalom,
amit bennetek láttam
hova bújt el a szerelem
amibe nagyon hittem.
Belőlem is minden eltűnt
soha többé nem jön vissza
ez a színház már leáldozóban
az értelmes mondatok egy szóban:
mocskosul elegem van.
2008.
Nem egyedül
Túl sok dolog van a fejedhez vágva,
hiába mondják , hogy nem élsz hiába,
nem mondasz igazat, nem is figyelsz sehova,
úgy igazán félsz a velejéig
de nem jutsz a végétől az elejéig,
könnyeket mosol lent a patakban
szavakat könyvelsz el mélyen magadba,
ki fog szeretni, ki fog gyűlölni
nem tudod mire lehet számolni
a szavak gyűlnek a szádba és a szívekbe
olyan mintha a rossz csak neked kellene fel
a megvetett ágyból,
a rádióból
a televiziócsatornából
a könyvek lapjairól
a könyvtárakból
a koporsók mélyéről
a túlvilágból.
gyújts rá egy cigire , gomolyog a tüdődbe,
ahogy alszanak, mások úgy alszol el te is
bár egy két pirula ebben mindig segít,
és ma reggel nem kell korán kelni
az agyadnak van ideje tanítani újra emlékezni.
dobd félre az emlékeket, ülj be egy egy jó helyre és legyél velem
beszélgessünk pár óra hosszát
lassan megörülök ahogy hallgatlak
de fontos ember vagy
pedig nem gondolnád
két emberrel is atomokat bontottál
jó az egyikkel, rossza másikkal
de ma egyedül vagyok, egész éjjel veled: magammal.
2008.
Nincs semmi baj
Nincs semmi baj,
csak létezni akarok
ha szép ez a világ
„kezet ráznak az emberek
azt kérdezik : Hogy vagy?”
Az erdőben járok, ott a nap fénye megtörik a fákon
és ott nem is olyan szörnyű, érezni, hogy élni
nem olyan egyszerű.
Nincs semmi baj, de a bölcs könyvek itt már elporladnak.
Nagyon szeretnék szeretni.
A városban járok, reklámok, és képek a falakon,
itt makón
ott szegeden
apátfalván a maros partja még mindig gyönyörű
csak már hiányzom belőle.
csak már hiányzunk belőle.
Muszáj előre menni most.
Nincs semmi baj, de azért hiányzol.
2008.
Furcsa
Mondd azt nekem, hogy érted a dolgokat
mondd azt tudod , hova tűntek a szép utak
mondd az t nekem, hogy ismersz engem
mondd azt nekem, hogy levizsgáztam.
Ami elmúlik abból, lehet még valami,
a jövőt se látni ilyen közelről
minden tökéletesség,
minden csúnyaság
mi ez a szentimentalizmus?
mi ez a furcsaság?
de jó, hogy itt maradsz
de jó hogy megérinthetsz
de jó hogy megérinthetlek.
Mondd , hogy értesz , legalább egy picit,
mondd hogy meghallgatsz
mondd hogy beszélgetsz velem
mondd hogy elmondod minden bánatod és minden örömöd,
És én veled maradhatok.
Szomorú hogy egy érzelem se teljesülhet,
ám egy ölelésből szeretet lesz.
későbbre kell majd a gyilkosság
de a kés a szívbe most sokat késik
pedig a sok mondat mind elkábít
és lesz este mivel takarózni, átölelni, belebújni
újra elképzelni mindent, ami fontos a jövőnek.
Csakhogy nem a szavakat akarom ölelni, nem akarok velük takarózni, és végképp nincs kedvem beléjük bújni.
Mondd , hogy értelek
mondd hogy meghallgatlak,
mondd hogy sokat beszélgetek
rólad , veled , érted , neked.
2008.
Cigaretta
Csak a test,
és a cigaretta,
as harmadik a sorban
ez gyújtja lángra a szívem újra
az ezer kilogramm súlya
ami a gyomromban,s tudja,
az orvos és én, hogy mitől,
és csak nézi
hogy fogadom el , hogy már nem vagy velem.
Csak az emlék néz vissza,
tükröt tart a jövőbe
és húzza a szívemen megint a tűt,
csak a test meg a cigaretta ,
a harmadik a sorban,
kívántatja megint, hogy legyél velem újra.
Csak hideg ne legyen
csak felébredni ne kelljen
csak legyen végre nyugalom és béke
csak édesanyád is szeressen meg végre
csak bújj ide hozzám,
csak érints meg
és újra az a tél és tavasz jön el.
Nem morgok, soha többet semmin igazán.
2008.
Álomfejtés
Értem amit mondasz. ahogy alszom az ágyon,
értem amit álmodsz,
ébredéskor is álmokat látok.
Filmeket nézek,
nem táncolok
mélyre süppedek
atomok súrolják a lábam.
itt az utolsó kísértés
fenn valami hegyen
de ezúttal leesett minden
szét is törik darabokra
talpra érkezem a betonra.
A könyvek már nem segítenek
az álomcsapdák még igen
a hajnalok ragyognak
szavak folynak lenn a patakban
evolúciót etetnek a halakkal,
leesik az ősz
leesik a tél
újra sötétség
puha ágyam
mély paplanom
a szendergő macska a karomon
a lélek illata
a szám íze
az a nő akit szerettem
álmomban megint szeretett
az a csönd ami körülvesz.
Ez a reggel
nyitott szemem a párnán
a testem automatikusan kel fel
és a rossz álmok kalitkába vagy kukába.
2008.
Otthonos
Elindulok, hogy ne otthon legyek,
mert attól félek , hogy már nem szeretsz
hiába gondolkodom karácsonykor
te nem felejtkezel el a szomorúságról.
a hiba már magától jön
s valaki rábeszél a fejedre minden rosszat,
a könyörtelen rosszat.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb
a szélnél meg a bánatnál,
hogy észrevedd mennyire hiányoztál.
Az otthonunk már nem a mienk
csak az enyém
kemény pénzeket most hiába fizetnék
reggel cigi és natúr joghurt
és könyvet olvasok ami a szeretetről szól.
S látom a hidat magam előtt
s leugrom, hogy legyek erősebb,
a szélnél, és a bánatnál
hogy szerettelek, de nincs tovább.
2008.
Buszon
Sűrűn esik errefelé
a doboz gurul hazafelé
a megfázás a tüdőbe
kapar a torkom előre,
persze haza megint hátrafelé
gurul a táj is visszafelé
a szívem is egyenletesen ver
a szemem viszket
a lelkem forgat
egy esőcsepp koppan a doboz tetején nagyon halkan.
Befelé csorog az idő a csavarokon és a réseken,
cammog és zümmög
lassan lépdel , sose áll meg.
Ezen az unalmas, de nyugodt helyen,ha fáradtan is, de rám találhatnál.
2008.
Még messzebbre
Messze van, még az éjszaka csak tartson ki addig a vér szaga,
szülessen újjá a fontos dolgok mindegyike,
jusson eszembe a szívemet hol felejtettem
pont melyik ábrándban
a gonosz múltban
a takaródban
az illatodban,
a parfümödön
a nyelved hegyén,
szegeden
2007 telén.
Csak sokáig tartson az éjszaka
ha már megérkezett lökjön bele
messzire, az álmokba.
Álmomban a lakásig
kulcs a zárban van ismét
és nyitom az ajtót
te sütsz a konyhában , valami finomat
és már a tíz körmömet kezemtől a lábamig lerágtam
hogy most jól alakuljon az egyszer minden
hogy mondd, hogy szeretsz, ahogy a konyhába értem
és minden álarc ott hulljon le rólunk
és bár olvadni kezd körülöttünk minden
csak mi maradun ketten
és havat hordjon arra a szél
Mert nincs már ház , se lakás, se gerenda ,
se bérleti díj , se tévé, se távkapcsoló
nincs semmi
nincs semmi a fejünk fölött
csak a hold és a csillagok
és innen kilátni végre az űrbe
a végtelen messzeségbe,
és ott van valaki odafent
és látja hogy hol tartunk idelent
és nem kell tennie semmit, mert nem követelhetek
de mondom neked szeretnék veled lenni
sokáig még kis kedvesem.
2008.
Tanulni
Sokat kellene látni a jóból, esetleg többet
azért csak , hogy jobban legyek
nem tudom, ki tudna segíteni nekem.
Azt hiszem, nagyon kevesen, vagy inkább senki sem
csak én magamon.
Most is magam vagyok, vagyis egyedül
nem gondoltam volna, hogy előlem így menekülsz.
nem tudok már szeretni, meg kéne tanulni újra szeretni.
2008.
Gömbölyű bolygó
Semmi sincs rendben, úgy elérném a kezed,
nem másét csak a tiedet
ahogy jönnek a viharfelhők, úgy engednélek el,
mint esőt a felhő.
ha szeretni támad kedved,
legyél megint az enyém
a vénasszonyok nyarán,
az erdőben,
ahol csak a madarak bámulnak,
folyó folyik mellettünk,
le a bolygóról
mert annyira gömbölyü lehetne minden,
s most az olvasó kérdezi és sejti mi lehet a válasz: nincs értelme ennek,
álmodozni csak fiatalabbak szoktak,
vettem eső után köpönyeget,hogy ebben az űrben
ne csöpögjön rám semmi
a folyó se a bolygóról,
ahol bámulnak a madarak
az erdőben, a vénasszonyok nyarán
legyél megint az enyém
ha szeretni támad kedved
mint esőt a felhő
úgy engednélek el
ahogy jönnek a viharfelhők,
csak a te kezedet fognám meg
senki másét
semmi sincs rendben,
újra leöntöm magam kávéval
nem véletlenül inkább csak tudatosan
semmi sincs rendben
csak úgy tűnik
nem foglalkozom vele
de nem felejtettem el,
hogy mennyire szerettelek
ha sokszor rosszul
ha sokszor jól,
de szerettelek.
2008.
Valódi
a valódi kellene, vagyis az igazi
a szívem kellene a valódi
a lelked simogatnám ha valódi amit irántad az érzek
s az igaz, te leszel nekem
nem csak: Csont és bőr ,és belek és ruha, egy igazi bilógiai csoda.
Annál több
a pillanaton túli idő
egy igazi nő , egy igazi szívvel, egy igazi mosolyjal
valódi bánattal, valódi örömmel.
2008.
Értelmes mondatok
Nektek írom ezt, a levelet,
a könnyekből csak ez lehet,
a harcokból sem lett semmi,
a rímekből is elég ennyi.
Értelmes mondatok jönnek sorjában
nem foglalkozom magammal
a kést fordítva fogom,
rátok szegezem, mert ez is tudom,
bár szerintem nem ez az önbizalom.
Hova tűnt el a bizalom,
amit bennetek láttam
hova bújt el a szerelem
amibe nagyon hittem.
Belőlem is minden eltűnt
soha többé nem jön vissza
ez a színház már leáldozóban
az értelmes mondatok egy szóban:
mocskosul elegem van.
2008.
Nem egyedül
Túl sok dolog van a fejedhez vágva,
hiába mondják , hogy nem élsz hiába,
nem mondasz igazat, nem is figyelsz sehova,
úgy igazán félsz a velejéig
de nem jutsz a végétől az elejéig,
könnyeket mosol lent a patakban
szavakat könyvelsz el mélyen magadba,
ki fog szeretni, ki fog gyűlölni
nem tudod mire lehet számolni
a szavak gyűlnek a szádba és a szívekbe
olyan mintha a rossz csak neked kellene fel
a megvetett ágyból,
a rádióból
a televiziócsatornából
a könyvek lapjairól
a könyvtárakból
a koporsók mélyéről
a túlvilágból.
gyújts rá egy cigire , gomolyog a tüdődbe,
ahogy alszanak, mások úgy alszol el te is
bár egy két pirula ebben mindig segít,
és ma reggel nem kell korán kelni
az agyadnak van ideje tanítani újra emlékezni.
dobd félre az emlékeket, ülj be egy egy jó helyre és legyél velem
beszélgessünk pár óra hosszát
lassan megörülök ahogy hallgatlak
de fontos ember vagy
pedig nem gondolnád
két emberrel is atomokat bontottál
jó az egyikkel, rossza másikkal
de ma egyedül vagyok, egész éjjel veled: magammal.
2008.
Nincs semmi baj
Nincs semmi baj,
csak létezni akarok
ha szép ez a világ
„kezet ráznak az emberek
azt kérdezik : Hogy vagy?”
Az erdőben járok, ott a nap fénye megtörik a fákon
és ott nem is olyan szörnyű, érezni, hogy élni
nem olyan egyszerű.
Nincs semmi baj, de a bölcs könyvek itt már elporladnak.
Nagyon szeretnék szeretni.
A városban járok, reklámok, és képek a falakon,
itt makón
ott szegeden
apátfalván a maros partja még mindig gyönyörű
csak már hiányzom belőle.
csak már hiányzunk belőle.
Muszáj előre menni most.
Nincs semmi baj, de azért hiányzol.
2008.
Furcsa
Mondd azt nekem, hogy érted a dolgokat
mondd azt tudod , hova tűntek a szép utak
mondd az t nekem, hogy ismersz engem
mondd azt nekem, hogy levizsgáztam.
Ami elmúlik abból, lehet még valami,
a jövőt se látni ilyen közelről
minden tökéletesség,
minden csúnyaság
mi ez a szentimentalizmus?
mi ez a furcsaság?
de jó, hogy itt maradsz
de jó hogy megérinthetsz
de jó hogy megérinthetlek.
Mondd , hogy értesz , legalább egy picit,
mondd hogy meghallgatsz
mondd hogy beszélgetsz velem
mondd hogy elmondod minden bánatod és minden örömöd,
És én veled maradhatok.
Szomorú hogy egy érzelem se teljesülhet,
ám egy ölelésből szeretet lesz.
későbbre kell majd a gyilkosság
de a kés a szívbe most sokat késik
pedig a sok mondat mind elkábít
és lesz este mivel takarózni, átölelni, belebújni
újra elképzelni mindent, ami fontos a jövőnek.
Csakhogy nem a szavakat akarom ölelni, nem akarok velük takarózni, és végképp nincs kedvem beléjük bújni.
Mondd , hogy értelek
mondd hogy meghallgatlak,
mondd hogy sokat beszélgetek
rólad , veled , érted , neked.
2008.
a hétvégékről és a világvégéről
A hétvégékről az jut eszembe, hogy mennyire unalmasak.Legalábbis így egyedül többnyire unalmasak.Akkor kéne pedig töltődni, és filmeket nézni, zenét hallgatni.Ezt mondjuk valakítől halottam, hogy ezt kell csinálni olyankor.Egyetértek ezzel, csak akkor is energiatöbbletem van,és azt szeretném valami hasznosra fordítani.
Jelzem , egyébiránt világvége hangulat uralkodik szegeden és a környékén, mert mindjárt sehol nem lesz senki és semmi sehol.Kiürülnek az utcák és jön a sok érdeklődő turista szegedre.Valahogy nem szeretnék egyedül lófrálni az utcákon,nem találván semmi ösmeröst.
Persze lehet ismerkedni.Ahan.Majd a thealter fesztiválon, és előtte is , csak ez egy közhely ez az ismerkedősdi duma.
Ha megnézek egy filmet hétvégén, jól szórakozom, vagy elgondolkodtat , vagy eszembe juttatja kivel nézhettem volna meg , vagy kinek mondhattam volna el , hogy miről szól, vagy kivel beszélgethettem volna el róla.
Jelzem , egyébiránt világvége hangulat uralkodik szegeden és a környékén, mert mindjárt sehol nem lesz senki és semmi sehol.Kiürülnek az utcák és jön a sok érdeklődő turista szegedre.Valahogy nem szeretnék egyedül lófrálni az utcákon,nem találván semmi ösmeröst.
Persze lehet ismerkedni.Ahan.Majd a thealter fesztiválon, és előtte is , csak ez egy közhely ez az ismerkedősdi duma.
Ha megnézek egy filmet hétvégén, jól szórakozom, vagy elgondolkodtat , vagy eszembe juttatja kivel nézhettem volna meg , vagy kinek mondhattam volna el , hogy miről szól, vagy kivel beszélgethettem volna el róla.
2009. június 12., péntek
Ma reggel szarul ébredtem, pontosabban baromságokról álmodtam.Nem kevés baromságról, bár lehet nem baromság csak félnék kielemezgetni.Bekapcsolván egy kis időre a tévét, ott is az álomról beszélgetnek egy csatornán.Ez persze puszta véletlen,mondjuk Freud álomfejtés módszeréről volt szó.Az úgy szól, hogy mondani kell a képeket amiket láttál , álmodban ,és hozzá kell mondani az első szót ami eszedbe jut, és ott annál a képnél ahova már nem tudsz mit mondani , no az az álom lényege.Akkor van esély arra hogy rájöjj miért álmodtad.
Még mielőtt azt gondolná valaki , hogy nekem ennyire van időm ezzel foglalkozni , hogy ezt leírjam , és hogy még nekiálljak megfejteni , miért álmodtam, amit álmodtam, akkor az tévedés útján jár , mert időm nincs erre.És akkor az ellentmondás az ember azért arra amire akar tud időt szakítani, nem beszélve arról ha magáról van szó.
Hát akkor most mi legyen.Legyünk dolgozó emberek és egyszerűen dolgozzunk aztán majd lesz valahogy, vagy érjünk rá gondolkodni?
Még mielőtt azt gondolná valaki , hogy nekem ennyire van időm ezzel foglalkozni , hogy ezt leírjam , és hogy még nekiálljak megfejteni , miért álmodtam, amit álmodtam, akkor az tévedés útján jár , mert időm nincs erre.És akkor az ellentmondás az ember azért arra amire akar tud időt szakítani, nem beszélve arról ha magáról van szó.
Hát akkor most mi legyen.Legyünk dolgozó emberek és egyszerűen dolgozzunk aztán majd lesz valahogy, vagy érjünk rá gondolkodni?
2009. június 11., csütörtök
Sok mindenre rájön az ember ha beszélget másokkal.Ezt úgy értem hogy néha egész érdekes gondolatok csúsznak ki a számon,amiket eddig ki nem mondtam, legalábbis nem így.
Minden bajt és gondot és szépet és jót magamnak okoztam. Az én kezem nagyon is benne volt, és benne is lesz. Nem hagytam magam sokszor sodortatni az árral. Ettől vagyok ott ahol most vagyok. Ettől örülök annak amin régen bosszankodtam volna, és ettől bánt az ami régen meg se érintett.Az én döntésem volt egy csomó dolog, mert választottam, jól vagy rosszul.A körülményekre döntésekkel lehet reagálni. Jól vagy rosszul.A sehogysem reagálás az nem tetszik.
Haragudni nem haragszom senkire , de ettől még bánt ha valaki "belémrúg".El kell döntenem visszarúgok-e.Nem biztos ugyanis , hogy attól erősebb leszek, de persze ez átgondolás kérdése.
Vannak dolgok amik rosszul esnek, de meg szoktam ezeket beszélni.Nem akarom magamba tartani.Nem vagyok léggömb.
Minden bajt és gondot és szépet és jót magamnak okoztam. Az én kezem nagyon is benne volt, és benne is lesz. Nem hagytam magam sokszor sodortatni az árral. Ettől vagyok ott ahol most vagyok. Ettől örülök annak amin régen bosszankodtam volna, és ettől bánt az ami régen meg se érintett.Az én döntésem volt egy csomó dolog, mert választottam, jól vagy rosszul.A körülményekre döntésekkel lehet reagálni. Jól vagy rosszul.A sehogysem reagálás az nem tetszik.
Haragudni nem haragszom senkire , de ettől még bánt ha valaki "belémrúg".El kell döntenem visszarúgok-e.Nem biztos ugyanis , hogy attól erősebb leszek, de persze ez átgondolás kérdése.
Vannak dolgok amik rosszul esnek, de meg szoktam ezeket beszélni.Nem akarom magamba tartani.Nem vagyok léggömb.
néhány fontos idézet
Azt a néhány idézet ami szerintem jó és egyetértek vele most blogbejegyzéssé teszem.Persze idézem hogy kitől idézek, mert különben az se érne sokat enélkül. Ez nem egy általános iskolából előkapart szabály érvényesítése, hanem sokkal inkább annak fontossá tétele , hogy ki mondta ezt ki előszór. Szóval a tisztelet feléjük.Mert az is fontos.Ezek nekem fontos idézetek.
„Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban.”
Kurt Vonnegut
"Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból."
Samuel Taylor Coleridge
"Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják."
Hioszi Tatiosz
"Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!"
A boldogság nyomában
"Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével."
Albert Einstein
"Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni "
John Powell
"Ha figyelünk valakire, akkor meghallgatjuk, bizonyos értelemben elfogadjuk, amit mond."
Stella Terrill Mann
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
Gabriel García Márquez
„Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban.”
Kurt Vonnegut
"Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból."
Samuel Taylor Coleridge
"Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják."
Hioszi Tatiosz
"Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!"
A boldogság nyomában
"Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével."
Albert Einstein
"Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni "
John Powell
"Ha figyelünk valakire, akkor meghallgatjuk, bizonyos értelemben elfogadjuk, amit mond."
Stella Terrill Mann
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
Gabriel García Márquez
2009. június 10., szerda
versekről nem magyarázat
A tovább i verseket a 2008-asokat is felrakom ide. Csak még nincs begépelve.
De belersznek aztán meg írok mint a blog.
De belersznek aztán meg írok mint a blog.
Berninek küldött versek
Szia
Fekszünk a város szélén egy ágyba
A hajnalig tartó éjszakába
Fagyos hajnalok, a csikorgó angyalok
Szeretkezünk, dobjuk a holnapot.
Elalszunk.
Kinyitom a szemem
Kinyitod a szemed
Köszönök neked
Köszönsz nekem
Szia- mondom meztelenül.
Szia -mondod meztelenül.
2003.
Nincsen nekem
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak valami hídon a holdra menni
Valami áron fegyverkezni
Nincs mit velem megbeszélni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak egy cigire rágyújtani
Egy utcával arrébb menni
A madarakkal beszélgetni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak a holdról nektek integetni
Hogy jól vagyok itt minden rendben
Innen fentről minden csendes.
Nincsen dolgom, semmi gondom
Ha szomorú vagyok, majd leugrom
Egy kanál lisztért
Egy csupor mézért
Egy mosolyért
Egy édes lányért.
Egyetlenegy vágyam maradt
Hogy szeretkezzünk, aztán maradj
Még egy kicsit velem édes
Szeretnék szeretni végre.
Nincs mit velem megbeszélni
Buborékot fújni, szívet enni
Velem maradt szeretett,
Velem maradt meghalt
Isten- ennyi.
2003.
Az alkony
Mint mindig leszáll az alkony,
És lecsukódik a szemed
Ha kiérünk a vizek végére lassan le is, csepereg,
Az összes halál rólam és ragyognak messzire a lelkek
És a csillagok körülöttünk az ég felé röpülnek.
Nincsen szélcsend, dünnyög magába a visszhang
És fut ez a hajó, mintha szívünkhöz volna tapadva
És halkan szól egy törött gitár valahol
Az ég tetején felgyullad a telihold.
2004.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
Egyetemes elv
Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?
A sétáló papírfecnik az utcán, amiket a szél fúj
Rendre
Vagy csak
Össze
Vissza.
És a földgolyó, amelyik ide –oda forog
Mert dolga van és már évezredek óta kitartóan, fortyog.
A vonat pontosan indul.
Én meg sűrűn lekésem.
A kifinomult áldozatok, azaz az örök késők, nyilván gondolatban már mindenhonnan rég elkéstek.
Az a sok száz könyv, a kisváros egyetlen könyvesboltjában,
Amit meg lehet venni,
El kell olvasni.
Azt hiszem azokból, amiket elolvastam, némelyiket néha tényleg jól megértem.
A születés például a legfontosabb dolog
A kéz hívásából hangot és mondatot faragtok
Ti az öregebbek,
Valamivel
Sokkal bölcsebbek,
Legalább milliónyi esztendővel
A fontos dolgok, a legfontosabbak.
Hogy honnan ismerem őket?
Talán soha nem ismertem egyet sem.
2006.
Fenevad
Sokan vagyunk lenn a földön, így azt hittem, hogy természetes,
Hogy beleöntjük egy nagy kosárba, a hiedelem szülte félelmeket.
Vettem is egy nagy zsákot éjjel, miután már a fenevad evett
Beleszúrtam az összes dárdát megyek, alszom majd holnap felkelek.
-Felébred-e a halálból a fenevad?
-nem hiszem tényleg, nem hiszem.
És összebújva alszunk reggelig, minden perc számít, azt hiszem.
2006.
Lenn a völgyben
Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben
Hogy legyen út, megtalálom
Hogy meg tudjuk beszélni, inhalálom
Hogy el tudjam mondani, kitalálom
Hogy fontos legyen a fölöslegest, eldobálom.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
A havas táj előtt
Fenn a térképen
Észak felé
Futnék egyedül
Fagyott lelkem reszket legbelül.
Visszafele futni
Lent a völgyben
A tenger felé
A sötét éjben
Hogy szimpatikusabb legyen minden
Hogy jobb ember legyek a szemedben
Hogy később, ha felemelem a telefont
Te is velem legyél, ha akarom
Hogy visszafele forogjon minden
Hogy kipróbáljam, hogy milyen lenne, ami most nincsen.
Hogy megértsem mit miért tettem
Hogy mindez miért szimpatikus
Arról fogalmam sincsen.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
Karácsonykor
A sötét éjben
Csak a hold világít
És a csillagok egyedül
A lelkem fázik belülről
Legbelül.
2006.
Köd
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim kopognak a ködön előttem
Nem leszek már fiatalabb sem
Egy fa mellett alszom el ha megöregszem.
Létezik még terv így éjszakára
Ezért befekszem melléd a mély tengeri ágyba
Elúszom veled a tenger fenekéig
Összekoccan a lelkünk és elalszunk délig.
Hétvége van a lázálmok kertje
Felvillanó fények, ugráló ívek
Csöndajtó, csöndtévé, csöndfelhő
Lehull csupasz melledre, megértesz ennyiből,
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim csobbannak a tenyeredbe
Fiatalabb nem leszek
A mély tenger fenekén
A víz felszínén vihar
Idelenn simogató sötétség.
2006. november
Bonyolult
Bonyolult minden, úgy ahogy van,
Ami egyszerű az ki van fordítva
Majd mindegyik gondolat egyszer külön világosat kap
De beborít engem a sűrű iszap.
Ebben a mocsárban már régen jártam
Bonyolult innen az út fel a várba
Ahonnan ellátnék tényleg jó messzire
És innentől kezdve, sok fontos dolog
Lehetne célom de, bonyolult ez és el is mondom, hogy könnyebb legyen:
Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki vitt vizet a halott királylánynak?
Hogyan csinálta Éva utoljára
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?
Bonyolult ez, mint minden más ez a hasonlat is csupa nekifutás
Hátha feljutok vele ebbe a várba.
A mocsár szélén van egy lárva
Amiből most bújik kifele a pillangó
Fekete színű az éjszakától
Rengeteg van belőlük errefelé
És elvisz egy darabig felfelé.
Bonyolultabb már nem lehetne
A mese meséli önmagát, mert: nincs már mesélő meghalt ő is
De mégis valódi lett ez itt egy picit
Hogy ezt álmodom már hetek óta
Filmsorozatnak pont beillik a sorba.
Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki maradt ott éjszakára?
Hogyan csinálta Éva utoljára?
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?
2006.
Hazafele
Szaladok a buszra, mert el kell, hogy érjem
haza akarok érni, hogy még ébren lássalak téged
sokáig próbáltunk , majd egész éjszaka
mostanáig bújtattam a színházat a kirakatba.
Elvisz a busz majdnem hazáig
Leszállok róla, és térdig elázik
Az egész utca, a csendek boltja
Jó volna ha az eső hazahozna.
De megérkeztem az ajtó elé
kulcsom csörren a zárban
és ahogy belépek, tudom hogy az itthon: tiéd és enyém
Picit elkéstem, már régen alszol.
Bebújok melléd és nézlek.
És átölellek.
Felébredsz egy kicsit és simogatlak.
Szeretem ezeket az éjszakákat.
2007. febr.
Távirányító
A távirányítók tánca este indul el,
Ha nem találom meg őket,
A lelkünk emészti fel, pedig mind a ketten tudjuk:
Ez nem lehet annyira fontos
Leült a szívem melléd picit morgós és rongyos.
Sajnálom.
2007.
Nagyon este
Beleütköztem az éjszakába, és megint nem vagy itt
Felkapcsolom a villanyt, hogy átlássam mellettem
Éppen melyik cigizik
A jobbik vagy a rosszabbik angyal
Nekem melyik súg igazán
Neked melyik súg igazán
Árnyak köszönnek a szobánk falán.
Egy macska fekszik mellettem az ágyon
Nem látja, hogy hiányzol és odabújik mellém
És lángra lobbannak a férgek, búgnak a démonok
Vetkőzik az angyalok, a feketét, a fehéret
München messze van
Gondolsz –e rám
Messze vagy
Ránk szakad az éjszaka.
Máshol alszol egy kis szobában
Én itthon alszom a nagyszobában
Ruháid a szekrényben, illatod az ágyon
Ha hazajössz,
Ha hazajössz, már világosabbnak látszom.
Az angyalok is elmennek
Nem lesz gonosz senki
Amíg nem alszol mellettem
Elalszom és minden semmi.
2007. október
Rosszat álmodtam
Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
És minden napot elkábít.
Mert ahogy a hosszú téli estéken ülök az ágyon és nézem a 26 dolgomat és a 25 évem,
A kerekded formákat, a mandulaformájú szemedet
A mosolyodat,
A kicsi lelkedet
Amit már bántottam
Nagyon sokszor és könnyen,
De a Skorpió magába is szúr
Hogy neki se legyen könnyebb.
És bocsánatot kérek
Mert veszekedéstől kevesebb lesz
A lelkünkben a lélek.
Azt álmodtam, hogy bogár voltam, és lopakodtam utánad csöndben
Hogy ne halld meg a lépteimet, csak a fűben mentem
És halottam a hangodat, ahogy megint sírsz miattam
De bogár vagyok
Pici vagyok
És megint nem tudlak átölelni de, kérlek, ne haragudj meg érte.
Fölriadtam erre a képre éjjel
Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
Letépi az összes hajnalt, és fáradtan esik össze délre.
Nagyon rossz álom volt és már sokadik éjszaka
Hát hadd haljon meg végre: kikötözöm, felnégyelem és kiakasztom büntetésül a déli napsütésre.
2007. nov.
Szabadvers
Hiányzol nagyon.
Nem akarok szentimentálisnak tűnni de, néha kell valami ilyesmi is.
Sokszor veszekedünk, de nem tudlak elfelejteni.
Nagyon rossz hogy nem vársz haza.
Nem vagy velem, amikor fáj a fejem és én, sem vagyok veled, pedig neked is fájhat a fejed.
Lehet, hogy pont miattam.
Ne haragudj rám.
Ha a gondolat szállni tudna, már rég elküldtem volna.
De így is küldöm:
Hiányzik a nevetésed
A szomorúságod,
Az illatod
A gondolataid
A hangod
A karjaid
A szelídséged
A szíved
A lelked.
TE.
Egyszerűen Te hiányzol.
2007. nov.
MSN
Többnyire fáradtan ülök le a géphez.
Nagyon szeretlek, de nem tudom jól elmondani.
Nagyon elegem van a színjátszásból.
Túl sok benne az exhibicionizmus.
A „monodrámák” ha így folytatja: csak koldulni fog a mondatokkal.
Hiába rendezek és teszem a dolgomat, én vagyok mindenben a legrosszabb gondolat.
Nem tudom ezt sem elmondani nyugodtan, csak úszok az árral, valami nagy viharban.
Azt is tudom, hogy nem tudsz nekem segíteni, mert túl messze vagy, de megpróbálom elmondani, hogy mi nyomaszt.
Fizetem az albérletet igaz nem teljesen, a tulajnyanya ordítozik velem a posta előtt.
Kedvesnek kéne lenni a telefonba, és elviszi az energiámat ez is, mint a leveleket a posta.
Remélem, hazajössz még időben.
Mindig fáradtan ülök le a géphez.
Fejemen fejhallgató, az arcomba mikrofon
Nagyon szeretlek de, nem tudom elmondani…
2007. nov. eleje
Karácsony
Nagyon kicsi ez a világ
Karácsonykor még kisebb talán
Mégis mikor rád gondolok
Nagyobb lesz de, csak velünk forog
A múlt és a jelen körbe-körbe
Elszédülök és leülök egy kőre,
És onnan mondom, hogy:
Egy percre álljon meg minden
Hogy boldog karácsonyt kívánjak
Neked innen.
2007. dec. 7.
Szia
Fekszünk a város szélén egy ágyba
A hajnalig tartó éjszakába
Fagyos hajnalok, a csikorgó angyalok
Szeretkezünk, dobjuk a holnapot.
Elalszunk.
Kinyitom a szemem
Kinyitod a szemed
Köszönök neked
Köszönsz nekem
Szia- mondom meztelenül.
Szia -mondod meztelenül.
2003.
Nincsen nekem
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak valami hídon a holdra menni
Valami áron fegyverkezni
Nincs mit velem megbeszélni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak egy cigire rágyújtani
Egy utcával arrébb menni
A madarakkal beszélgetni.
Nincsen nekem vágyam semmi
Csak a holdról nektek integetni
Hogy jól vagyok itt minden rendben
Innen fentről minden csendes.
Nincsen dolgom, semmi gondom
Ha szomorú vagyok, majd leugrom
Egy kanál lisztért
Egy csupor mézért
Egy mosolyért
Egy édes lányért.
Egyetlenegy vágyam maradt
Hogy szeretkezzünk, aztán maradj
Még egy kicsit velem édes
Szeretnék szeretni végre.
Nincs mit velem megbeszélni
Buborékot fújni, szívet enni
Velem maradt szeretett,
Velem maradt meghalt
Isten- ennyi.
2003.
Az alkony
Mint mindig leszáll az alkony,
És lecsukódik a szemed
Ha kiérünk a vizek végére lassan le is, csepereg,
Az összes halál rólam és ragyognak messzire a lelkek
És a csillagok körülöttünk az ég felé röpülnek.
Nincsen szélcsend, dünnyög magába a visszhang
És fut ez a hajó, mintha szívünkhöz volna tapadva
És halkan szól egy törött gitár valahol
Az ég tetején felgyullad a telihold.
2004.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
Egyetemes elv
Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?
A sétáló papírfecnik az utcán, amiket a szél fúj
Rendre
Vagy csak
Össze
Vissza.
És a földgolyó, amelyik ide –oda forog
Mert dolga van és már évezredek óta kitartóan, fortyog.
A vonat pontosan indul.
Én meg sűrűn lekésem.
A kifinomult áldozatok, azaz az örök késők, nyilván gondolatban már mindenhonnan rég elkéstek.
Az a sok száz könyv, a kisváros egyetlen könyvesboltjában,
Amit meg lehet venni,
El kell olvasni.
Azt hiszem azokból, amiket elolvastam, némelyiket néha tényleg jól megértem.
A születés például a legfontosabb dolog
A kéz hívásából hangot és mondatot faragtok
Ti az öregebbek,
Valamivel
Sokkal bölcsebbek,
Legalább milliónyi esztendővel
A fontos dolgok, a legfontosabbak.
Hogy honnan ismerem őket?
Talán soha nem ismertem egyet sem.
2006.
Fenevad
Sokan vagyunk lenn a földön, így azt hittem, hogy természetes,
Hogy beleöntjük egy nagy kosárba, a hiedelem szülte félelmeket.
Vettem is egy nagy zsákot éjjel, miután már a fenevad evett
Beleszúrtam az összes dárdát megyek, alszom majd holnap felkelek.
-Felébred-e a halálból a fenevad?
-nem hiszem tényleg, nem hiszem.
És összebújva alszunk reggelig, minden perc számít, azt hiszem.
2006.
Lenn a völgyben
Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben
Hogy legyen út, megtalálom
Hogy meg tudjuk beszélni, inhalálom
Hogy el tudjam mondani, kitalálom
Hogy fontos legyen a fölöslegest, eldobálom.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
A havas táj előtt
Fenn a térképen
Észak felé
Futnék egyedül
Fagyott lelkem reszket legbelül.
Visszafele futni
Lent a völgyben
A tenger felé
A sötét éjben
Hogy szimpatikusabb legyen minden
Hogy jobb ember legyek a szemedben
Hogy később, ha felemelem a telefont
Te is velem legyél, ha akarom
Hogy visszafele forogjon minden
Hogy kipróbáljam, hogy milyen lenne, ami most nincsen.
Hogy megértsem mit miért tettem
Hogy mindez miért szimpatikus
Arról fogalmam sincsen.
Lenn a völgyben
A fenyőerdőben
Karácsonykor
A sötét éjben
Csak a hold világít
És a csillagok egyedül
A lelkem fázik belülről
Legbelül.
2006.
Köd
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim kopognak a ködön előttem
Nem leszek már fiatalabb sem
Egy fa mellett alszom el ha megöregszem.
Létezik még terv így éjszakára
Ezért befekszem melléd a mély tengeri ágyba
Elúszom veled a tenger fenekéig
Összekoccan a lelkünk és elalszunk délig.
Hétvége van a lázálmok kertje
Felvillanó fények, ugráló ívek
Csöndajtó, csöndtévé, csöndfelhő
Lehull csupasz melledre, megértesz ennyiből,
Csillagok úsznak az utcán a ködben
A szavaim csobbannak a tenyeredbe
Fiatalabb nem leszek
A mély tenger fenekén
A víz felszínén vihar
Idelenn simogató sötétség.
2006. november
Bonyolult
Bonyolult minden, úgy ahogy van,
Ami egyszerű az ki van fordítva
Majd mindegyik gondolat egyszer külön világosat kap
De beborít engem a sűrű iszap.
Ebben a mocsárban már régen jártam
Bonyolult innen az út fel a várba
Ahonnan ellátnék tényleg jó messzire
És innentől kezdve, sok fontos dolog
Lehetne célom de, bonyolult ez és el is mondom, hogy könnyebb legyen:
Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki vitt vizet a halott királylánynak?
Hogyan csinálta Éva utoljára
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?
Bonyolult ez, mint minden más ez a hasonlat is csupa nekifutás
Hátha feljutok vele ebbe a várba.
A mocsár szélén van egy lárva
Amiből most bújik kifele a pillangó
Fekete színű az éjszakától
Rengeteg van belőlük errefelé
És elvisz egy darabig felfelé.
Bonyolultabb már nem lehetne
A mese meséli önmagát, mert: nincs már mesélő meghalt ő is
De mégis valódi lett ez itt egy picit
Hogy ezt álmodom már hetek óta
Filmsorozatnak pont beillik a sorba.
Ki jutott fel legelőször a várba?
Ki maradt ott éjszakára?
Hogyan csinálta Éva utoljára?
Miközben Ádám rizst főzött vacsorára?
2006.
Hazafele
Szaladok a buszra, mert el kell, hogy érjem
haza akarok érni, hogy még ébren lássalak téged
sokáig próbáltunk , majd egész éjszaka
mostanáig bújtattam a színházat a kirakatba.
Elvisz a busz majdnem hazáig
Leszállok róla, és térdig elázik
Az egész utca, a csendek boltja
Jó volna ha az eső hazahozna.
De megérkeztem az ajtó elé
kulcsom csörren a zárban
és ahogy belépek, tudom hogy az itthon: tiéd és enyém
Picit elkéstem, már régen alszol.
Bebújok melléd és nézlek.
És átölellek.
Felébredsz egy kicsit és simogatlak.
Szeretem ezeket az éjszakákat.
2007. febr.
Távirányító
A távirányítók tánca este indul el,
Ha nem találom meg őket,
A lelkünk emészti fel, pedig mind a ketten tudjuk:
Ez nem lehet annyira fontos
Leült a szívem melléd picit morgós és rongyos.
Sajnálom.
2007.
Nagyon este
Beleütköztem az éjszakába, és megint nem vagy itt
Felkapcsolom a villanyt, hogy átlássam mellettem
Éppen melyik cigizik
A jobbik vagy a rosszabbik angyal
Nekem melyik súg igazán
Neked melyik súg igazán
Árnyak köszönnek a szobánk falán.
Egy macska fekszik mellettem az ágyon
Nem látja, hogy hiányzol és odabújik mellém
És lángra lobbannak a férgek, búgnak a démonok
Vetkőzik az angyalok, a feketét, a fehéret
München messze van
Gondolsz –e rám
Messze vagy
Ránk szakad az éjszaka.
Máshol alszol egy kis szobában
Én itthon alszom a nagyszobában
Ruháid a szekrényben, illatod az ágyon
Ha hazajössz,
Ha hazajössz, már világosabbnak látszom.
Az angyalok is elmennek
Nem lesz gonosz senki
Amíg nem alszol mellettem
Elalszom és minden semmi.
2007. október
Rosszat álmodtam
Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
És minden napot elkábít.
Mert ahogy a hosszú téli estéken ülök az ágyon és nézem a 26 dolgomat és a 25 évem,
A kerekded formákat, a mandulaformájú szemedet
A mosolyodat,
A kicsi lelkedet
Amit már bántottam
Nagyon sokszor és könnyen,
De a Skorpió magába is szúr
Hogy neki se legyen könnyebb.
És bocsánatot kérek
Mert veszekedéstől kevesebb lesz
A lelkünkben a lélek.
Azt álmodtam, hogy bogár voltam, és lopakodtam utánad csöndben
Hogy ne halld meg a lépteimet, csak a fűben mentem
És halottam a hangodat, ahogy megint sírsz miattam
De bogár vagyok
Pici vagyok
És megint nem tudlak átölelni de, kérlek, ne haragudj meg érte.
Fölriadtam erre a képre éjjel
Csak nem hiszem el, és nem sokat számít, hogy feljön a hold az estére
Letépi az összes hajnalt, és fáradtan esik össze délre.
Nagyon rossz álom volt és már sokadik éjszaka
Hát hadd haljon meg végre: kikötözöm, felnégyelem és kiakasztom büntetésül a déli napsütésre.
2007. nov.
Szabadvers
Hiányzol nagyon.
Nem akarok szentimentálisnak tűnni de, néha kell valami ilyesmi is.
Sokszor veszekedünk, de nem tudlak elfelejteni.
Nagyon rossz hogy nem vársz haza.
Nem vagy velem, amikor fáj a fejem és én, sem vagyok veled, pedig neked is fájhat a fejed.
Lehet, hogy pont miattam.
Ne haragudj rám.
Ha a gondolat szállni tudna, már rég elküldtem volna.
De így is küldöm:
Hiányzik a nevetésed
A szomorúságod,
Az illatod
A gondolataid
A hangod
A karjaid
A szelídséged
A szíved
A lelked.
TE.
Egyszerűen Te hiányzol.
2007. nov.
MSN
Többnyire fáradtan ülök le a géphez.
Nagyon szeretlek, de nem tudom jól elmondani.
Nagyon elegem van a színjátszásból.
Túl sok benne az exhibicionizmus.
A „monodrámák” ha így folytatja: csak koldulni fog a mondatokkal.
Hiába rendezek és teszem a dolgomat, én vagyok mindenben a legrosszabb gondolat.
Nem tudom ezt sem elmondani nyugodtan, csak úszok az árral, valami nagy viharban.
Azt is tudom, hogy nem tudsz nekem segíteni, mert túl messze vagy, de megpróbálom elmondani, hogy mi nyomaszt.
Fizetem az albérletet igaz nem teljesen, a tulajnyanya ordítozik velem a posta előtt.
Kedvesnek kéne lenni a telefonba, és elviszi az energiámat ez is, mint a leveleket a posta.
Remélem, hazajössz még időben.
Mindig fáradtan ülök le a géphez.
Fejemen fejhallgató, az arcomba mikrofon
Nagyon szeretlek de, nem tudom elmondani…
2007. nov. eleje
Karácsony
Nagyon kicsi ez a világ
Karácsonykor még kisebb talán
Mégis mikor rád gondolok
Nagyobb lesz de, csak velünk forog
A múlt és a jelen körbe-körbe
Elszédülök és leülök egy kőre,
És onnan mondom, hogy:
Egy percre álljon meg minden
Hogy boldog karácsonyt kívánjak
Neked innen.
2007. dec. 7.
még mindig a vers
Egyedül 2.
Egyedül egy szobában
Beszéltem, felébredtem
Körülöttem hatalmas fák
Nézem, ahogy égnek
Könnyeikből fakad
Valami tenger
Kívülről gödör
De belül egy ember.
2005.
A mosolyok bárkája
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Kevés a bér
De biztosított a meleg kenyér.
Matrózlányokat is keresünk
Akik a hosszabb életért küzdenek velünk
Elhagytam tegnap a csizmám
Valaki vigyen el, innen könyörgök mostmár.
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Talán később sok lesz a pénz
Leszarok mindent, csak jusson nekem is finom ebéd.
2006.
Non -stop
Nincs munkám, nincs pénzem
Csak éldegéljek szépen, vesznek nekem mindent
És belebújnak az életembe helyettem.
S csak a könyvek és a múlt,
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben a fények
A föld mélyén élnek.
Nincs tele a medence gyönyörű nőkkel, akik hetente
Rámutatnak bizonyos helyekre és beszélgetnek nevetve.
De állítólag tele van az út jelzésekkel
De én egyet se találok, és nevetnem kell,
Hogy annyi minden le van írva és az összes nyálfürdő non-stop nyitva áll.
Csak a könyvek és a múlt
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben fények
A föld mélyén élek.
2006.
Tintalovak
Egyedül érzem magamat, pedig nem vagyok egyedül.
Tintalovak, szerelmek,
A mélybe bukó hold
A csillagok,
A gördülő kövek,
A zöld fák,
A mélyen ülő szemek
Figyelhet valaki
Kinyíltak a virágaim a kertben.
Bele is bújhatok valami rosszba
Minden lehetőségem, még nincs előre kiosztva.
2006.
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanaz:
Egy versláb, egy madár, egy kés
Egy illat
A kamatláb magas
Ugyanaz úgy van.
Semmi értelme néhány dolognak
Valaki a sorok között engem keres
De vettem egy csapdát
Fel is szereltem, hogy beleess
Ne gyere utánam
Ne kövess engem
A magam dolga megvan
Ugyanaz, ugyanúgy ha baj van.
Te alszol – én nem,
Te beszélgetsz – én nem
Te vesztesz, én meg nyerek
Remélem a rossz utak jó helyre, vezetnek,
Remélem nem minden út, ugyanoda vezet.
Remélem nem minden út
Ugyanabba az erdőbe visz
A sorok végei rímelnek,
És kell egy kis hit
Hogy minden menjen
És találjon utat
Mert minden ember valamit kutat.
2006.
Fölgyújtott
Lángra lobbant éjszakák,
Miniatűr álombabák
Alvó házak a város oldalán
Ritka szívdobogás egy kis kocsmánál.
Amit láttam talán nem is, láttam
Vettem egy doboz cigit,
És arra vártam, hogy elaludjon az összes gond.
Lángra lobbanni valaha könnyű volt
Mostmár nehezebb
Vagy könnyebb?
Már magam sem tudom,
Vagy nem akarom,
De a szerelmet a nőkből kivakarom.
2006.
Nem gondoltunk arra
Senki se gondolt arra,
Hogy mindenben győzni kéne
Mert lehet hogy sok minden jobb
A visszájáról nézve.
Csak ha eső esik
Állok kint és körbefúj a szél
És minden szívből egyszerre lép ki a vér.
A gondolatokból foszlányok lesznek
Összebújnak a nők a hegyekbe
Lassan mindent megértek
Az összes fontos dolgot
A múltból apró darabok hullnak a völgybe
Nem ez lesz a legutolsó világvége.
Csak úgy ma hull a hó
Csak úgy ma ég a város
Nem vagyok még álmos
Csak úgy darabokra hull a város.
Csak úgy ma a semmiért hull a hó
Csak úgy ma a semmiből hull a hó
Csak úgy ma elfelejtenek engem
Csak ma lett tőled véres az ingem.
A múltba karmolnak a valódi bántó mondatok
Üresen kongó barlangok, lesznek éjszaka a semmiből
Mindig minden a semmiből.
Senki se gondolta volna
Hogy mindenben győzni kellett
Mert sok minden jobb így
Ebből a pontból nézve.
2006.
A leszálló éjszaka
A leszálló éjszaka
Az maradt velem
A legutolsó sebhelyek
Beszélgetnek velem.
Ha valakit eltaláltak
Sok vért veszít és elindul
Arra az útra, ami hazafelé visz
De én most nem megyek haza
Különben is rajtam kívül mindenkinek van otthona.
2006.
Neked mi tetszik…
Neked mi tetszik abba, hogy élünk?
Talán az, hogy semmitől sem félünk
S ha be is fészkeli magát közénk a halál
Visszaküldjük oda, ahol egyedül érzi magát.
Neked mi tetszik, abba hogy élünk?
Hogy semmitől se félünk
Fenékig isszuk a kávét
Az alkohol, pedig kábít
De igazán a becsületes élet az, ami kiissza a poharat végleg.
Csak azért éneklek, mert eszembe jut valami
Önigazolást ugyanis találhat akárki.
A vidám dolgok nem lesznek porrá,
Nem hiszek a szomorúságba
Ezért sose bántsál.
2006.
Üzenet
Gyakorolni mentem, hogy tele legyen a szívem porral,
Hogy magamat a földhöz vágjam, miközben virágok nyílnak körülöttem.
Ez is olyan örült dolog, mint a többi, a sötét éjszakában, álruhában járni
Ha felismernek kiabálni.
Az összes maszkomat eldobtam, de egyet meghagytam:
Gyakorolni mentem egy szál gitáron
Ha majd szétporlad a szívem az Isten, megáldjon.
2006.
Pillanatkép
Bámulod a tévét
Üresek a boltok
Nem kopog senki
Nem hívnak otthonról.
Éjszaka van
Újabb szórakozás: az eget bámulod
Valamelyik csillag egy lépcső
Ami felfelé vezet
Valami akárhova
Bármerre vagy akár lefelé
A közeli fákon kiabál a beszéd.
Holnap reggel veszel kaját
Bepakold a papírjaidat egy fekete táskába,
Hogy később fontosnak találd
Magadat és mindenkit
Ha elalszik az éjszaka, a reggel felébreszti.
Hömpölyög a folyó
Bámulod a tévét
Madarak csicsergik az utolsó rejtvényt,
Hogy mikor alszik ki végül a fény
Mert utolsót kell nevetni
A föld felszínén.
A puha ágyak
A kitárt ablakok
A vénülő hold
A szomorú angyalok
Ugyanolyan fontosak,
Neked meg másnak
Dübörgő lelked örök útitársad.
2006.
Naplementét sétáltatok
Sétáltatom a naplementét, és a lányok vetkőznek a strandon
A holdra várnak vagy ki tudja mire, előbb vagy utóbb úgyis minden csupasz lesz.
Lassan a hold világít már csak ennek fényében, lehet látni.
Sétáltatom a naplementét végig a strandon, a házak között
Gyűlnek a bíbor felhők az égen
Az erdőben alszok ma éjjel.
Lassan semmi sem számít adottnak
Már nem számolom a napokat
Annyi mindennel foglalkozni kéne
De ma este amint hazavittem a napot
Nyugodtan alszom el
A mély erdő közepébe.
2006.
Nincs
Nincsen szívem, nincsen lelkem
Nincsen egy üres vezényszavam se.
Aludni akar a gondolat
Menekülni akar, és arra kér
Legyen elég, legyen elég.
2004.
Várakozni
Az éjszakai járatok már nem mennek
Itt ülök egy farönkön, az erdő szélén
Megvárom, hogy a nap felzuhanjon az égre.
Hiszen végül is körbe forgunk
Egy darab semmi közepén, de ettől olyan titokzatos minden.
Fiatal vagyok, egy bolond,
Részint önmagam bolondja
És hogy ne legyen sok minden annyira unalmas,
Ezért maradok fenn sokáig éjszaka.
Főleg a nyári hónapok ilyenek
Ha naplót írnék már rég eltemettem volna magamat.
Nem félek amúgy sem semmitől.
A komolytalanság egyébként is jó fegyver nappalra.
Sosem történik mostanság semmi érdekes,
Illetve mindenki önmagát kergeti
Ez egy vén önmagát kergető blues.
Itt nincs jajveszékelés csak tánc és szerelem
De előbb – utóbb biztos rájövök majd arra
Hogy mennyire öregszem.
Na és persze ez az a szó, amivel fogalmam sincs mihez kezdjek.
Bár látszik hogy ez sem teljesen igaz.
Ha pedig alszom, akkor álmodom
De ma megvárom itt az erdő szélén
A legelső távolsági buszt.
2006.
Egyedül egy szobában
Beszéltem, felébredtem
Körülöttem hatalmas fák
Nézem, ahogy égnek
Könnyeikből fakad
Valami tenger
Kívülről gödör
De belül egy ember.
2005.
A mosolyok bárkája
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Kevés a bér
De biztosított a meleg kenyér.
Matrózlányokat is keresünk
Akik a hosszabb életért küzdenek velünk
Elhagytam tegnap a csizmám
Valaki vigyen el, innen könyörgök mostmár.
A mosolyok bárkája matrózt keres
Érdeklődni nálam lehet
Sokat kell dolgozni
Talán később sok lesz a pénz
Leszarok mindent, csak jusson nekem is finom ebéd.
2006.
Non -stop
Nincs munkám, nincs pénzem
Csak éldegéljek szépen, vesznek nekem mindent
És belebújnak az életembe helyettem.
S csak a könyvek és a múlt,
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben a fények
A föld mélyén élnek.
Nincs tele a medence gyönyörű nőkkel, akik hetente
Rámutatnak bizonyos helyekre és beszélgetnek nevetve.
De állítólag tele van az út jelzésekkel
De én egyet se találok, és nevetnem kell,
Hogy annyi minden le van írva és az összes nyálfürdő non-stop nyitva áll.
Csak a könyvek és a múlt
Meg a kútba dobott kulcs
Az erdőben fények
A föld mélyén élek.
2006.
Tintalovak
Egyedül érzem magamat, pedig nem vagyok egyedül.
Tintalovak, szerelmek,
A mélybe bukó hold
A csillagok,
A gördülő kövek,
A zöld fák,
A mélyen ülő szemek
Figyelhet valaki
Kinyíltak a virágaim a kertben.
Bele is bújhatok valami rosszba
Minden lehetőségem, még nincs előre kiosztva.
2006.
Mindig ugyanaz
Mindig ugyanaz:
Egy versláb, egy madár, egy kés
Egy illat
A kamatláb magas
Ugyanaz úgy van.
Semmi értelme néhány dolognak
Valaki a sorok között engem keres
De vettem egy csapdát
Fel is szereltem, hogy beleess
Ne gyere utánam
Ne kövess engem
A magam dolga megvan
Ugyanaz, ugyanúgy ha baj van.
Te alszol – én nem,
Te beszélgetsz – én nem
Te vesztesz, én meg nyerek
Remélem a rossz utak jó helyre, vezetnek,
Remélem nem minden út, ugyanoda vezet.
Remélem nem minden út
Ugyanabba az erdőbe visz
A sorok végei rímelnek,
És kell egy kis hit
Hogy minden menjen
És találjon utat
Mert minden ember valamit kutat.
2006.
Fölgyújtott
Lángra lobbant éjszakák,
Miniatűr álombabák
Alvó házak a város oldalán
Ritka szívdobogás egy kis kocsmánál.
Amit láttam talán nem is, láttam
Vettem egy doboz cigit,
És arra vártam, hogy elaludjon az összes gond.
Lángra lobbanni valaha könnyű volt
Mostmár nehezebb
Vagy könnyebb?
Már magam sem tudom,
Vagy nem akarom,
De a szerelmet a nőkből kivakarom.
2006.
Nem gondoltunk arra
Senki se gondolt arra,
Hogy mindenben győzni kéne
Mert lehet hogy sok minden jobb
A visszájáról nézve.
Csak ha eső esik
Állok kint és körbefúj a szél
És minden szívből egyszerre lép ki a vér.
A gondolatokból foszlányok lesznek
Összebújnak a nők a hegyekbe
Lassan mindent megértek
Az összes fontos dolgot
A múltból apró darabok hullnak a völgybe
Nem ez lesz a legutolsó világvége.
Csak úgy ma hull a hó
Csak úgy ma ég a város
Nem vagyok még álmos
Csak úgy darabokra hull a város.
Csak úgy ma a semmiért hull a hó
Csak úgy ma a semmiből hull a hó
Csak úgy ma elfelejtenek engem
Csak ma lett tőled véres az ingem.
A múltba karmolnak a valódi bántó mondatok
Üresen kongó barlangok, lesznek éjszaka a semmiből
Mindig minden a semmiből.
Senki se gondolta volna
Hogy mindenben győzni kellett
Mert sok minden jobb így
Ebből a pontból nézve.
2006.
A leszálló éjszaka
A leszálló éjszaka
Az maradt velem
A legutolsó sebhelyek
Beszélgetnek velem.
Ha valakit eltaláltak
Sok vért veszít és elindul
Arra az útra, ami hazafelé visz
De én most nem megyek haza
Különben is rajtam kívül mindenkinek van otthona.
2006.
Neked mi tetszik…
Neked mi tetszik abba, hogy élünk?
Talán az, hogy semmitől sem félünk
S ha be is fészkeli magát közénk a halál
Visszaküldjük oda, ahol egyedül érzi magát.
Neked mi tetszik, abba hogy élünk?
Hogy semmitől se félünk
Fenékig isszuk a kávét
Az alkohol, pedig kábít
De igazán a becsületes élet az, ami kiissza a poharat végleg.
Csak azért éneklek, mert eszembe jut valami
Önigazolást ugyanis találhat akárki.
A vidám dolgok nem lesznek porrá,
Nem hiszek a szomorúságba
Ezért sose bántsál.
2006.
Üzenet
Gyakorolni mentem, hogy tele legyen a szívem porral,
Hogy magamat a földhöz vágjam, miközben virágok nyílnak körülöttem.
Ez is olyan örült dolog, mint a többi, a sötét éjszakában, álruhában járni
Ha felismernek kiabálni.
Az összes maszkomat eldobtam, de egyet meghagytam:
Gyakorolni mentem egy szál gitáron
Ha majd szétporlad a szívem az Isten, megáldjon.
2006.
Pillanatkép
Bámulod a tévét
Üresek a boltok
Nem kopog senki
Nem hívnak otthonról.
Éjszaka van
Újabb szórakozás: az eget bámulod
Valamelyik csillag egy lépcső
Ami felfelé vezet
Valami akárhova
Bármerre vagy akár lefelé
A közeli fákon kiabál a beszéd.
Holnap reggel veszel kaját
Bepakold a papírjaidat egy fekete táskába,
Hogy később fontosnak találd
Magadat és mindenkit
Ha elalszik az éjszaka, a reggel felébreszti.
Hömpölyög a folyó
Bámulod a tévét
Madarak csicsergik az utolsó rejtvényt,
Hogy mikor alszik ki végül a fény
Mert utolsót kell nevetni
A föld felszínén.
A puha ágyak
A kitárt ablakok
A vénülő hold
A szomorú angyalok
Ugyanolyan fontosak,
Neked meg másnak
Dübörgő lelked örök útitársad.
2006.
Naplementét sétáltatok
Sétáltatom a naplementét, és a lányok vetkőznek a strandon
A holdra várnak vagy ki tudja mire, előbb vagy utóbb úgyis minden csupasz lesz.
Lassan a hold világít már csak ennek fényében, lehet látni.
Sétáltatom a naplementét végig a strandon, a házak között
Gyűlnek a bíbor felhők az égen
Az erdőben alszok ma éjjel.
Lassan semmi sem számít adottnak
Már nem számolom a napokat
Annyi mindennel foglalkozni kéne
De ma este amint hazavittem a napot
Nyugodtan alszom el
A mély erdő közepébe.
2006.
Nincs
Nincsen szívem, nincsen lelkem
Nincsen egy üres vezényszavam se.
Aludni akar a gondolat
Menekülni akar, és arra kér
Legyen elég, legyen elég.
2004.
Várakozni
Az éjszakai járatok már nem mennek
Itt ülök egy farönkön, az erdő szélén
Megvárom, hogy a nap felzuhanjon az égre.
Hiszen végül is körbe forgunk
Egy darab semmi közepén, de ettől olyan titokzatos minden.
Fiatal vagyok, egy bolond,
Részint önmagam bolondja
És hogy ne legyen sok minden annyira unalmas,
Ezért maradok fenn sokáig éjszaka.
Főleg a nyári hónapok ilyenek
Ha naplót írnék már rég eltemettem volna magamat.
Nem félek amúgy sem semmitől.
A komolytalanság egyébként is jó fegyver nappalra.
Sosem történik mostanság semmi érdekes,
Illetve mindenki önmagát kergeti
Ez egy vén önmagát kergető blues.
Itt nincs jajveszékelés csak tánc és szerelem
De előbb – utóbb biztos rájövök majd arra
Hogy mennyire öregszem.
Na és persze ez az a szó, amivel fogalmam sincs mihez kezdjek.
Bár látszik hogy ez sem teljesen igaz.
Ha pedig alszom, akkor álmodom
De ma megvárom itt az erdő szélén
A legelső távolsági buszt.
2006.
versek még mindig
Hajnalodik
Tengerek, hajnalok
Rosszakarók alszotok
Holdvilág, ködvilág
Reszket a délibáb.
Hó van és zaj
Elalszom még ma
Fenyves erdő szélén
Fütyül a fagy.
Tengerek, hajnalok
Most nyár van és hallgatom
Hogy szuszog, hogy szuszog
A bánat az asztalon.
Tavak és tegnapok
Felfagyott mondatok
A jéghideg sör oldalán.
Kopog az őszi táj.
Tengerek, hajnalok
Barátok alszotok
Keljetek fel mindnyájan
Indul a munka a mocsárban.
2006.
*A DSZ rövidítés azt jelenti, hogy azokhoz a szövegekhez zene is tartozik.
Lélekvándorlás
Lelkek járnak ó siratóhoz
Táncra vadásznak a vad virtuózok
Elrepült innen egy nyárfalevél
Kacagva bújtat a vad őszi szél,
Csontváz reszket csizmája, koppan
Szóljál neki, mert kész van a kappan,
Szendvicset esznek a víg csalogányok
A marosba járnak álmodni a legvadabb álmok.
Lelkek járnak ó siratóhoz
Az átalakuló nevető holdhoz
Lemegyünk lányokkal ide a tóhoz
Sohase felejtsük el a folyami dolgot
Hogy szerettél vagy inkább nem is
Reszketve fogtad a szíved mégis.
Engem is csak a lelkem vár
A legmélyebb tónál és körbe jár.
1999. október
Aforizma
Szak-ma
Szak- holnap
Szak-holnapután.
És azután?
Folyik a világ kereke
Én vagyok benne a kis Bence
Őrlődök benne, mint egy magányos lisztdarab
Melyből mind egyre kevesebb marad.
De ünnepélyesen megígérem
Nem hagyom, hogy megemésszen
Lesz idő a pihenésre
Lesz idő az ébredésre.
1999. december
Rágógumi
Szeretnék rágógumi lenni egy lány szájába
Szeretnék dombokat tartani, mint a magyar föld
A magyar népet
Szeretnék bugyi lenni egy lányon
Vagy tetoválás valami intim helyen
És lásd, röhögök magamon és a versemen.
2000. június
Az utca zaja
Megyek este az úton
Elüt egy kocsi
Nem megyek kórházba
Hanem felkelek
Hazamegyek és a Nőm, azt mondja
Így vagyok a legszexisebb.
2000. szeptember
Rémület a sivatagban
Rémület a sivatagban
Egymással szembe ülünk a homokban
Szívogatjuk egymás agyát
Nem bírjuk el egymás szagát.
Rémület a sivatagban
Hatan vagyunk egy csoportban
Nem mi vagyunk a jónak szépe
Fürdünk egymás szürke vérébe.
Rémület a sivatagban
A lelkünk húz a zűrzavarban
Sötét város lebeg alattam
Nem én csaltam, nem akartam.
Rémület a sivatagban
Egyedül vagyok
Amott öten üldögélnek
Úgy zabálnak fel, se néznek.
Rémület a sivatagban
Zavar van a kisagyamban
Harcolhatok szakadatlan
Nem hagyják, hogy abbahagyjam
Nem bírom ki önmagammal
Rémület a sivatagban
Szakadatlan… szakadatlan.
2000. febr.
Nekem semmi
Nekem semmi, Neked ennyi
Nem számít, hogy merre fekszik
A hold alatt, vagy a föld alatt
Szerelem vagy de nem maradsz.
Nekem semmi, Neked ennyi
Ha felrajzolsz, majd megbetegszik
A szörny a fák alatt hamuba alszik
Nem bánja, ha felébresztik.
Nekem semmi, Neked ennyi
Alattad valami véres bűzlik
Hát figyelj rám, hagyjál békén
Soha többé nem szeretlek és kész.
2002.
Labirintus
A labirintus mélyén járok
Sírnak értem a kék virágok
Lila lánnyal jöttem erre
De megöltem, mert csak a pénzem kellett.
A kávémat az erdőben hagytam
A fák közé beakadtam
Csönd helyett valami monoton zaj van
2002.
Este
Ma este nálam alszol
Mikor nincsen jó kedvem
Kifacsart virágokkal ma már nem verekszem
Cigizek az ablak előtt
Bámulom a sötét felhőket.
Ma este csönd van
Még sincs egy perc nyugtom se
Homlokom a tévén és te nézed, mi van velem
Én meg mondom, hogy semmi csak nagyon megszerettelek.
Ma este elered az eső
Minden fényévekre tőlem
Csak a szerelmes kétéltűek ugrándoznak egyszerre.
Nem akkora unalom
Mindenki együtt egyszerre.
2002.
Egyedül
Ajtó előtt állok
Piros köpenybe csavarva
A lélektől elhagyva
Csak a testem van itt.
Sűrű sötét erdő
A vérerek táncolnak a szoba falán
Az erdő közepén.
Sűrű sötét erdő
Gomolyog a füst
Lélek laktat embert, míg a test zörög.
De holnap reggel felkel a nap.
2001.
Sajnálat
Sajnálom, hogy elestem
De nem kelhetek fel többet
Volt egy tévém meg egy rádióm
És rájuk volt írva szeretlek
De a tönkrement dolgokkal
Nem tudom, mihez kezdjek.
Egyszer eltévedtem az erdőbe
Később megköszönték, hogy élek
De minden dolog elmúlik
Engem te nem értesz.
Sajnálom, hogy elkéstem
De látnom kellett
Ahogy a nap felkúszik az égre
Majd a fényből megint
Gyönyörű villogó sötét lesz.
Megtettem egy hosszú utat
A lelkek utánam jöttek
A bőrszíneket nem figyeltem
Nem számít, úgy érzem.
Sajnálom de valami nagy és ronda
Lóg a levegőben
A fejed fölött
A sorok között
Egy utcasarkon
Talpig feketében.
2005.
Sötétedik
Elhagytam a dolgokat, pedig azt hittem maradnak.
Eggyel többen vagy kevesebben
Elmenekültek, kinevettek.
Mert a dolgod hogy sötétben láss
Versből versbe fordul a gitár
Látta mindenki merre van a labirintus, amibe benne vagy.
2005.
Az égbolt
Nem kell az égbolt tegnap így is rám szakadt.
Nem kellenek a tervek, ha egyik sem igaz.
Nem kell a tinta, köldökzsinór elszakadt
De ma vagy holnap mégis kisüt majd a nap.
Nekem csak nyugalom kell.
Nem kell a tömeg nekem, elég leszel te lány
Nem kell a kávé, mert csak leöntöm magam vele
És nem kell, hogy kérdezd hogy mik a terveid?
Semmi kedvem neked róluk beszélni.
Nekem csak nyugalom kell.
2001.
Hajólegénység
Csönd van egy hajón, amin egy kísértet, jár
Furcsa a tánca, de nem lakik a vágy
Errefelé csak a lagúna szép
Egy meztelen nő a hajólegénység.
Csönd van egy hajón, amin egy kísértet jár
Sír a kísértet, menekül a vágy
Egy meztelen nő a hajólegénység
Könnybe lábadt szemén, a múltja beszél.
Ha elalszik majd minden egy nap
Megszólalt majd a múlt is
Hogy neki dolga van meg hogy a nő meztelen
És hogy minden úgyis elmúlik csendesen.
Csönd van a hajón, amin egy kísértet jár
Csak a buja táncok szerelmese vár
Errefelé a lagúna szép
Egy meztelen nő a hajólegénység.
2003..
Minden reggel villámlik
Minden reggel villámlik, az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel villámlik, az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel felkel a bánat
Tíz órára a nőjét várja
Ha addigra nem jön meg
Önmagát öli meg.
Minden reggel felkel az öröm
Kinyitja az ablakot, köhög
Erősen meg van fázva
De soha nem megy a túlvilágra.
Minden reggel villámlik az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel villámlik az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel egy újabb nap
Kedvességet mondd kitől, kapsz?
Azt újabban pénzért adják, mint tegnap azt a szép kis kurvát,
Akinek a mellét megsimogattam, még egy kávéra is elhívtam
De ő mondta , hogy a munka az munka
A munka csak munka
Karját végül a nyakamba fonta.
2001.
Dal
Olyan a szívem, mint a szád
Olyan a szívem, mint a magány
Olyan a szívem, mint a dér
Mint a holdon járó szürkeség.
Olyan a lelkem, mint a kép
Olyan a lelkem, mint a kés
Olyan a lelkem, mint a fény a sötétség legmélyén.
Olyan az éjszaka, mint a fény
Azt álmodtam élek még
Olyan az éjszaka, mint a mély
Tengerben a sötétség.
2001.
Táncol a királylány
A kéményen füst száll be
Míg odakinn a hideg csöndben
Táncol a királylány
Táncol a királylány.
Vér folyik felé
Csak a villanás csobban
S néha, néha a villám súlya
A királylány megtorpan.
Vér folyik mellén
Csak úgy vibrál a tér
S szakadékok születnek,
Hol eddig gyönyörű szép volt az ég.
2001.
Kellene tudnom
Mondja meg valaki , hogy jól csinálom
Hogy ezt jól teszem, és azt jól látom
Hogy szeretem, amit csinálok
Hogy szereted, ha csinálom
Hogy szeretik, ha csinálom.
Mondja meg valaki de tényleg jól látom
Vagy hogy szarból várt csináltál barátom
Kettőt, hármat félreléptem
Volt, aki megvert, hogy félreértsem.
Mond te is, hogy jól csinálod
Ha neked tetszik
Veszek egy új kabátot
Neked egyet, nekem egyet
Reszket a reggel elbújik a ködben.
2005.
Napról napra
Tegnap szép volt a nap
Ma már ez sem érdekel
Leöntöttem magam kávéval
Kiköltöztem a rengetegből a városba.
Ma fekszünk egymás mellett
De nincs kedvünk dugni
Csak hallgatom, ahogy búg a város
Leöntöttem magam kávéval
Nem játszottam ma a gitáron.
Mit csinálok egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
Nőm mondta hogy szép az élet
Aztán sírva ment haza
Holnap mennem kell hozzá
Mert elaltatta a Nap.
Mit csinálok egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
A pasas azt mondta szép az élet
És én gyalog mentem haza
Az utcán a lámpák felborultak
Csönd lett és éjszaka.
Mit csinálunk egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
2001-2005.
Nevek
Alvó kísértetek,
Zörgő oszlopok,
Fekete mosoly,
Fekete angyalok,
Éjszakai lepkék,
Tűnődő láncszemek,
Gondolkodó emberek,
Recsegő hangszerek,
Ravasz lelkek,
Diszkrét tolvajok,
Hangoskodó emberek.
A szemeden mosoly,
A szívedben vérerek.
2006.
Szörnyek
Szörnyek ülnek a kapukon,
Fáklyákon és csillagokon
Ravasz lelkek
Szavakból kertet
Épít valamelyikük az út mellett
Egy alagutat mellé
És hidat a várba.
Szörnyek ülnek a lakásban
Cigiznek, isznak a kukákban
A temetőben, a város mélyén
A tv tetején, és az utak szélén.
Szörnyek ülnek a lelkemen
Nem veszek semmit, ne éljenek
Velem vagy nekem
Gyűlölöm mindet, és sok a dolgom
A kalapomat a zsebemben hordom.
2006.
Babiloni asszonyok
Babilonban a hatalmas ablakok betörtek egy este.
Az emberek szerint ez a hangrobbanás a belső csendet kereste.
Nyögött a föld, pattogott a szikra,
A babiloni asszonyok a férjükre mutattak
Hiszen ők tették mindezt, mint eddig is minden rosszat.
És a nők a férfiakat lenyomták a porba
Testeket lökdösve az anyaföldbe vissza,
És aznap éjjel öröm volt Babilonba.
És aznap éjjel öröm volt Babilonba.
Babilonban, Babilonban
Nők sírnak egymagukban.
Építettek egy új bálványt
Aki szerelem helyett
Csak fel s alá járkált.
2006.
2006.
Leesett a hold
Lesett a hold, legurult a földre
Rágyújtott egy cigire
A csillagokat kereste.
Bement a hold egy boltba
Mesélt a magányról és rólam
Ahogy itt ülök az ablakba
Az idő haját húzva.
Leesett a hold de aztán visszagurult az égre
Senkit nem érdekel már én is hagyom a fenébe.
2002.
Tengerek, hajnalok
Rosszakarók alszotok
Holdvilág, ködvilág
Reszket a délibáb.
Hó van és zaj
Elalszom még ma
Fenyves erdő szélén
Fütyül a fagy.
Tengerek, hajnalok
Most nyár van és hallgatom
Hogy szuszog, hogy szuszog
A bánat az asztalon.
Tavak és tegnapok
Felfagyott mondatok
A jéghideg sör oldalán.
Kopog az őszi táj.
Tengerek, hajnalok
Barátok alszotok
Keljetek fel mindnyájan
Indul a munka a mocsárban.
2006.
*A DSZ rövidítés azt jelenti, hogy azokhoz a szövegekhez zene is tartozik.
Lélekvándorlás
Lelkek járnak ó siratóhoz
Táncra vadásznak a vad virtuózok
Elrepült innen egy nyárfalevél
Kacagva bújtat a vad őszi szél,
Csontváz reszket csizmája, koppan
Szóljál neki, mert kész van a kappan,
Szendvicset esznek a víg csalogányok
A marosba járnak álmodni a legvadabb álmok.
Lelkek járnak ó siratóhoz
Az átalakuló nevető holdhoz
Lemegyünk lányokkal ide a tóhoz
Sohase felejtsük el a folyami dolgot
Hogy szerettél vagy inkább nem is
Reszketve fogtad a szíved mégis.
Engem is csak a lelkem vár
A legmélyebb tónál és körbe jár.
1999. október
Aforizma
Szak-ma
Szak- holnap
Szak-holnapután.
És azután?
Folyik a világ kereke
Én vagyok benne a kis Bence
Őrlődök benne, mint egy magányos lisztdarab
Melyből mind egyre kevesebb marad.
De ünnepélyesen megígérem
Nem hagyom, hogy megemésszen
Lesz idő a pihenésre
Lesz idő az ébredésre.
1999. december
Rágógumi
Szeretnék rágógumi lenni egy lány szájába
Szeretnék dombokat tartani, mint a magyar föld
A magyar népet
Szeretnék bugyi lenni egy lányon
Vagy tetoválás valami intim helyen
És lásd, röhögök magamon és a versemen.
2000. június
Az utca zaja
Megyek este az úton
Elüt egy kocsi
Nem megyek kórházba
Hanem felkelek
Hazamegyek és a Nőm, azt mondja
Így vagyok a legszexisebb.
2000. szeptember
Rémület a sivatagban
Rémület a sivatagban
Egymással szembe ülünk a homokban
Szívogatjuk egymás agyát
Nem bírjuk el egymás szagát.
Rémület a sivatagban
Hatan vagyunk egy csoportban
Nem mi vagyunk a jónak szépe
Fürdünk egymás szürke vérébe.
Rémület a sivatagban
A lelkünk húz a zűrzavarban
Sötét város lebeg alattam
Nem én csaltam, nem akartam.
Rémület a sivatagban
Egyedül vagyok
Amott öten üldögélnek
Úgy zabálnak fel, se néznek.
Rémület a sivatagban
Zavar van a kisagyamban
Harcolhatok szakadatlan
Nem hagyják, hogy abbahagyjam
Nem bírom ki önmagammal
Rémület a sivatagban
Szakadatlan… szakadatlan.
2000. febr.
Nekem semmi
Nekem semmi, Neked ennyi
Nem számít, hogy merre fekszik
A hold alatt, vagy a föld alatt
Szerelem vagy de nem maradsz.
Nekem semmi, Neked ennyi
Ha felrajzolsz, majd megbetegszik
A szörny a fák alatt hamuba alszik
Nem bánja, ha felébresztik.
Nekem semmi, Neked ennyi
Alattad valami véres bűzlik
Hát figyelj rám, hagyjál békén
Soha többé nem szeretlek és kész.
2002.
Labirintus
A labirintus mélyén járok
Sírnak értem a kék virágok
Lila lánnyal jöttem erre
De megöltem, mert csak a pénzem kellett.
A kávémat az erdőben hagytam
A fák közé beakadtam
Csönd helyett valami monoton zaj van
2002.
Este
Ma este nálam alszol
Mikor nincsen jó kedvem
Kifacsart virágokkal ma már nem verekszem
Cigizek az ablak előtt
Bámulom a sötét felhőket.
Ma este csönd van
Még sincs egy perc nyugtom se
Homlokom a tévén és te nézed, mi van velem
Én meg mondom, hogy semmi csak nagyon megszerettelek.
Ma este elered az eső
Minden fényévekre tőlem
Csak a szerelmes kétéltűek ugrándoznak egyszerre.
Nem akkora unalom
Mindenki együtt egyszerre.
2002.
Egyedül
Ajtó előtt állok
Piros köpenybe csavarva
A lélektől elhagyva
Csak a testem van itt.
Sűrű sötét erdő
A vérerek táncolnak a szoba falán
Az erdő közepén.
Sűrű sötét erdő
Gomolyog a füst
Lélek laktat embert, míg a test zörög.
De holnap reggel felkel a nap.
2001.
Sajnálat
Sajnálom, hogy elestem
De nem kelhetek fel többet
Volt egy tévém meg egy rádióm
És rájuk volt írva szeretlek
De a tönkrement dolgokkal
Nem tudom, mihez kezdjek.
Egyszer eltévedtem az erdőbe
Később megköszönték, hogy élek
De minden dolog elmúlik
Engem te nem értesz.
Sajnálom, hogy elkéstem
De látnom kellett
Ahogy a nap felkúszik az égre
Majd a fényből megint
Gyönyörű villogó sötét lesz.
Megtettem egy hosszú utat
A lelkek utánam jöttek
A bőrszíneket nem figyeltem
Nem számít, úgy érzem.
Sajnálom de valami nagy és ronda
Lóg a levegőben
A fejed fölött
A sorok között
Egy utcasarkon
Talpig feketében.
2005.
Sötétedik
Elhagytam a dolgokat, pedig azt hittem maradnak.
Eggyel többen vagy kevesebben
Elmenekültek, kinevettek.
Mert a dolgod hogy sötétben láss
Versből versbe fordul a gitár
Látta mindenki merre van a labirintus, amibe benne vagy.
2005.
Az égbolt
Nem kell az égbolt tegnap így is rám szakadt.
Nem kellenek a tervek, ha egyik sem igaz.
Nem kell a tinta, köldökzsinór elszakadt
De ma vagy holnap mégis kisüt majd a nap.
Nekem csak nyugalom kell.
Nem kell a tömeg nekem, elég leszel te lány
Nem kell a kávé, mert csak leöntöm magam vele
És nem kell, hogy kérdezd hogy mik a terveid?
Semmi kedvem neked róluk beszélni.
Nekem csak nyugalom kell.
2001.
Hajólegénység
Csönd van egy hajón, amin egy kísértet, jár
Furcsa a tánca, de nem lakik a vágy
Errefelé csak a lagúna szép
Egy meztelen nő a hajólegénység.
Csönd van egy hajón, amin egy kísértet jár
Sír a kísértet, menekül a vágy
Egy meztelen nő a hajólegénység
Könnybe lábadt szemén, a múltja beszél.
Ha elalszik majd minden egy nap
Megszólalt majd a múlt is
Hogy neki dolga van meg hogy a nő meztelen
És hogy minden úgyis elmúlik csendesen.
Csönd van a hajón, amin egy kísértet jár
Csak a buja táncok szerelmese vár
Errefelé a lagúna szép
Egy meztelen nő a hajólegénység.
2003..
Minden reggel villámlik
Minden reggel villámlik, az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel villámlik, az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel felkel a bánat
Tíz órára a nőjét várja
Ha addigra nem jön meg
Önmagát öli meg.
Minden reggel felkel az öröm
Kinyitja az ablakot, köhög
Erősen meg van fázva
De soha nem megy a túlvilágra.
Minden reggel villámlik az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel villámlik az ég a holdról lehámlik.
Minden reggel egy újabb nap
Kedvességet mondd kitől, kapsz?
Azt újabban pénzért adják, mint tegnap azt a szép kis kurvát,
Akinek a mellét megsimogattam, még egy kávéra is elhívtam
De ő mondta , hogy a munka az munka
A munka csak munka
Karját végül a nyakamba fonta.
2001.
Dal
Olyan a szívem, mint a szád
Olyan a szívem, mint a magány
Olyan a szívem, mint a dér
Mint a holdon járó szürkeség.
Olyan a lelkem, mint a kép
Olyan a lelkem, mint a kés
Olyan a lelkem, mint a fény a sötétség legmélyén.
Olyan az éjszaka, mint a fény
Azt álmodtam élek még
Olyan az éjszaka, mint a mély
Tengerben a sötétség.
2001.
Táncol a királylány
A kéményen füst száll be
Míg odakinn a hideg csöndben
Táncol a királylány
Táncol a királylány.
Vér folyik felé
Csak a villanás csobban
S néha, néha a villám súlya
A királylány megtorpan.
Vér folyik mellén
Csak úgy vibrál a tér
S szakadékok születnek,
Hol eddig gyönyörű szép volt az ég.
2001.
Kellene tudnom
Mondja meg valaki , hogy jól csinálom
Hogy ezt jól teszem, és azt jól látom
Hogy szeretem, amit csinálok
Hogy szereted, ha csinálom
Hogy szeretik, ha csinálom.
Mondja meg valaki de tényleg jól látom
Vagy hogy szarból várt csináltál barátom
Kettőt, hármat félreléptem
Volt, aki megvert, hogy félreértsem.
Mond te is, hogy jól csinálod
Ha neked tetszik
Veszek egy új kabátot
Neked egyet, nekem egyet
Reszket a reggel elbújik a ködben.
2005.
Napról napra
Tegnap szép volt a nap
Ma már ez sem érdekel
Leöntöttem magam kávéval
Kiköltöztem a rengetegből a városba.
Ma fekszünk egymás mellett
De nincs kedvünk dugni
Csak hallgatom, ahogy búg a város
Leöntöttem magam kávéval
Nem játszottam ma a gitáron.
Mit csinálok egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
Nőm mondta hogy szép az élet
Aztán sírva ment haza
Holnap mennem kell hozzá
Mert elaltatta a Nap.
Mit csinálok egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
A pasas azt mondta szép az élet
És én gyalog mentem haza
Az utcán a lámpák felborultak
Csönd lett és éjszaka.
Mit csinálunk egyedül?
Mit csinálok a kávé kiömlött?
Sokan vagyunk együtt
A város széttörött.
2001-2005.
Nevek
Alvó kísértetek,
Zörgő oszlopok,
Fekete mosoly,
Fekete angyalok,
Éjszakai lepkék,
Tűnődő láncszemek,
Gondolkodó emberek,
Recsegő hangszerek,
Ravasz lelkek,
Diszkrét tolvajok,
Hangoskodó emberek.
A szemeden mosoly,
A szívedben vérerek.
2006.
Szörnyek
Szörnyek ülnek a kapukon,
Fáklyákon és csillagokon
Ravasz lelkek
Szavakból kertet
Épít valamelyikük az út mellett
Egy alagutat mellé
És hidat a várba.
Szörnyek ülnek a lakásban
Cigiznek, isznak a kukákban
A temetőben, a város mélyén
A tv tetején, és az utak szélén.
Szörnyek ülnek a lelkemen
Nem veszek semmit, ne éljenek
Velem vagy nekem
Gyűlölöm mindet, és sok a dolgom
A kalapomat a zsebemben hordom.
2006.
Babiloni asszonyok
Babilonban a hatalmas ablakok betörtek egy este.
Az emberek szerint ez a hangrobbanás a belső csendet kereste.
Nyögött a föld, pattogott a szikra,
A babiloni asszonyok a férjükre mutattak
Hiszen ők tették mindezt, mint eddig is minden rosszat.
És a nők a férfiakat lenyomták a porba
Testeket lökdösve az anyaföldbe vissza,
És aznap éjjel öröm volt Babilonba.
És aznap éjjel öröm volt Babilonba.
Babilonban, Babilonban
Nők sírnak egymagukban.
Építettek egy új bálványt
Aki szerelem helyett
Csak fel s alá járkált.
2006.
2006.
Leesett a hold
Lesett a hold, legurult a földre
Rágyújtott egy cigire
A csillagokat kereste.
Bement a hold egy boltba
Mesélt a magányról és rólam
Ahogy itt ülök az ablakba
Az idő haját húzva.
Leesett a hold de aztán visszagurult az égre
Senkit nem érdekel már én is hagyom a fenébe.
2002.
Versek meg dalszövegek. Szóval egy csomó régi és kevesebb új. De újak is lesznek, sőt vannak.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
Ragyogás
Ragyogni látszom, ha gondolod
De ragyogni lassan csak így tudok
Ólmos cipőt húztam a lábamra
Szeretkeztem veled álmomba.
Rongyos vagyok, rossz drótkerítés
Az éjszakában, a holdfénynél
A szívem alatt egy kicsi bánat
Lehetnék okosabb de, mit csináljak.
Csak a Nőmre gondolok
A görbe útra
Az éjszakából az éjszakába
Az ötös troli, a hetes villamos
A jegyellenőr kurva bunkó most.
És ha elindulok az éjszakába
Mert a lakásom már csak egy sötétzárka
Ez a görbe út kifelé vezet
Ma rossz leszek.
2006.
2009. június 9., kedd
kezdetnek
Kezdetnek ideírom , hogy régen utáltam naplót írni. Még mindig bennem van hogy lehet hogy sose kéne. Aztán eljön a pillanat , néha elég sokszor , hogy bizony már nincs kinek és hova és miért elmondani az örömöket , meg a gondokat. No akkor indul a versírás, meg a dalszövegírás. Aztán néhol már ez is felületes , mert ki ezt , ki azt érti bele,ami meg a vers lényege, hogy senkinek se ugyanazt jelenti.Szóval van itt ellentmondás bőven. És azt hiszem ki ezt elolvassa az is látni fogja ezt , mármint azt hogyx bennem minden verzió megvan, vagy majdnem mind. Vagy egyetlenegy se.Szóval a lényeg, hogy napló helyett most blog.Se öreg nem vagyok , se kövér se csupa rossz, hogy ne próbálnám ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)