vad dolgok dorombolnak,
nézem a csillagokat
azokat is nézni kell,
az égen feljebb a hold terül el
ott világít még egy repülőgép
olyanon se voltam még, pedig repülnék
ha gépmadár hát gépmadár
fentről lökdösném az idézeteket ideát
lefele,
s ha leérnek
meglátjuk vajon illeszkednek-e ebbe a mesébe
és látszik-e tőlük a fáradtság,
a cinikusság, meg a bágyadtság,
a vad dolgok amik dorombolnak,
a színházi szokások
amik már elavultak,
amik ott vannak, s még nem elavultak,
szóval ezek az ellentétek amik még dorombolnak
karmolnak, meg fogadkoznak,
meg elmesélnek,
meg mondanak,
s kinek olyan meg ilyen ez a gondolat.
Az a mámor ami úszik a borban,
a tökéletlenség ami csúszik de jól van,
és a lepedő ami forog körbe,
meg a függöny amibe bújik a lényeg,
ha az ugyan még elbújik, meg gondolkozik,
hogy bújjon,és hogy hová,
jelzés szinten,
vagy nekem csak maszatolás,
vagy aki beül és látja,
hogy elbújt-e valami vagy csak máglya
meg tűz meg víz,meg hegycsúcs
meg nyugalom tehát himalája
vagy idézet
és India hogy említve legyen,és versike, hogy írjam ide,
meg száj, meg hang, meg mondat meg fül,
s ezekkel együtt egy ember ül,
sőt lehet nem egy, de ez már csak számlálás,
a tapsot meg a tenyerükkel csinálják.
most a vad dolgok dorombolnak,
a szépek lámpafénynél koszolódnak,
ha koszolják össze őket,
s ezek szerint kell a hold az égen,
és a repülő meg a csillag , hogy nézzem.
innen lentről,
de le is nézek, a földre, és egy kiscica az aki dorombolt egészen így
egészen eddig, hát ennyit arról, hogy hová képzelek mit.
2011.
